Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Lótás-futás, rekedt zsivaj Mi baj . . .? mi baj . . ? A hajdú tört ránk, itt a had . .! A polgárság fegyvert ragad Mind az utolsó emberig. S Lipót András fülébe súg Az udvaron: No most itt a jó alkalom . . .! Elmúlt éjfél, mikor eldőlt A csata a kapuk előtt; Gyalog voltak a jó polgárok: S lófélében van legtöbb károk! Csikó, tinó elballagott... S ez nem elég! A veszteség: Hét sebesült, három halott! De ki az a bősz óriás: Ki ontva vért, Bosszút állt a bajtársakért? Két lábúért, négy lábúért... Ki egy véres hajdúfejet Lándzsán lóbál a nép felett? Mert hozzák a harc hősét vállon, (Hogy jobban lássák, jobban lásson) 17
/
