Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

S mond a király: vágattassék ki a Vad erdő, ülhelyem körül!

Hol hűsítő, érett bogyóival Talála földi epret két kezem,

Mely kínzó szomjamat megenyhité. Épüljön város a vadon helyén,

S emlék gyanánt a történet felöl: Eperjes légyen ő neve!

Úgy lön, miként mondotta a király. Kiirtatván idővel a vadon, Megnépesült vak Béla ülhelye;

S eperszemet viselve címerében, Épüle város, és áll e napig. Határiban - kárpótlásul talán A szőlő borhozó gerézdiért - A régi forrás,

Borkút borízű nedvével buzog fel. -[1132]

12