Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Hajba Renáta: Regionális köznyelviség Szombathelyen
Regionális köznyelviség Szombathelyen 93 gionális egységbe rendeződés. így például a Dunántúl kisebb egységei - a regionális köznyelvek szintjén - egységesülni látszanak, miközben feltűnőbb kisebb régióbeli (nyelvjárási) sajátságaiktól megszabadulnak. (...] hasonló regionális egységesülés [...] a Tiszántúlon is megvalósulóban van. [...] az egyre nagyobb területi formációvá váló regionális köznyelvek végül egymás felségvizeire hatolnak be.” (Szabó 1993: 412.) Az általános elterjedtségű jelenségek jelentkezése lehet ennek a folyamatnak a következménye (is). Azon túl tehát, hogy a regionális köznyelviség területi meghatározottságú úgy vélem, vizsgálatakor a nyelvszociológiái tényezők meghatározóbbak. Ehhez a problematikához szorosan kötődik a kérdés, hogy a regionális köznyelv vagy köznyelviség műszó a megfelelőbb-e (vö. Imre 1973; Deme 1973; Kiss 1995). Tapasztalataim szerint a beszélők tudatában nem él önállóan ez a nyelvváltozat, következésképp a nyelvhasználók köznyelvinek szánják a regionális köznyelvi alakokat beszédükben. Ebből kifolyólag kialakult normarendszere nem lehet. Am ha a kettősnyelvűség felől vizsgáljuk a kérdést, jelen kutatásom alapján is megállapíthatom, hogy a köznyelvi-nyelvjárási, illetőleg a regionális köznyelvi-nyelvjárási kétnyelvváltozatúság mellett létezik köznyelvi-regionális köznyelvi is. Ha ez így van. akkor viszont a regionális köznyelvet tekinthetjük nyelvváltozatnak. A terminushasználat tehát aspektus kérdése, és nyilvánvaló, hogy a kérdés tisztázásához szükséges vizsgálni, hogy a magyar nyelvterületen mindenütt jellemző-e, illetve vane különbség, tehát vannak-e típusai. Egyelőre szerencsésebbnek vélem az átmeneti állapot jellegét hangsúlyozni, és ezért a regionális köznyelviség kifejezést használni. A nyelvváltozatok kapcsán ide tartozik a magyar nyelv két vagy többpólusosságának kérdése. A próbagyűjtés eredménye a diglossziát támasztja alá. Véleményem szerint azonban a szombathelyi regionális köznyelviségben fellelhető a háromosztatúság is, tehát a köznyelv + regionális köznyelviség + nyelvjárás megléte egy beszélő nyelvhasználatában. Ennek alátámasztására további munkám során célom lesz. hogy elsősorban a középkorosztály és az idősek nyelvhasználatát lehetőleg különböző beszédhelyzetekben vizsgáljam. Ugyanis beszédhelyzet-kötöttségről. ha nem is a nyelvjárásokhoz hasonló mértékben, de beszélhetünk a regionális köznyelviség esetében is (vö. Kiss 1995b: 5). A poliglosszia bizonyítéka lehet - Kiss Jenő kifejezésével élve - a hibridalakulatok megléte (Kiss 1993, 1995a: 236). (A táblázatban a korábban emlegetett tompaládonyi gyűjtésből válogatott példák láthatók.) Nyelvjárási alak regionális köznyelvi alak Köznyelvi alak ínéküllek énëküjjek énékéjjek alláru alláról aiiáról beiüllö belülié, belülié belőle A hibridalakulatok úgy jönnek létre, hogy egy familiáris környezetben nyelvjárást használó beszélő formális helyzetben a köznyelvi normához akar igazodni, és bizonyos szavak esetében keverékformákat hoz létre. A háromosztatúság különböző nyelvi szinteken való bizonyítása azonban még előttem áll. Összességében megállapítható, hogy a regionális köznyelviség - mint a magyar nyelv nagyon dinamikusan változó nyelvhasználati formája - sokszempontú további elemzést igényel. A korábban kiemelt területeken túl azt is figyelembe kell venni, hogy a nyelvhasználat beszélőnként nagyfokú variabilitást mutat. A karakterisztikus jelenségek megtalálása végett tehát sok adatközlővel kell dolgozni. További teendőm bőven van tehát.
