Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Molnár Zoltán Miklós: Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában
Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában 85 kai egység, mégpedig az anyja, asszonyka, drága arany, kedves feleség, kisfeleség, kispür, konyhatigris, mami, nő, nyanya, öreg, őrmester, sparheltkapitüny, visi arany. Csupán a középkorúaknál szerepel a következő két válasz: élte párja, mérgelítő. Olyan megnyilvánulásból, amely csak a fiatalok sajátja, három van, nevezetesen: ara, szép, úr és parancsoló. Az áttekintésből az tűnik föl, hogy az idősek - talán életkorukból, tapasztaltságukból fakadóan is - mennyire sok lexémát használnak a 'feleség' fogalmának megnevezésére. Azt nézve, hogy milyen a nyelvjárási-köznyelvi viszony a nemzedékek körében, a leginkább regionálisak az idősek, hiszen 220 adatból (100%) a tájszókra 112 (50,91%), a köznyelviekre pedig 108 (49.09%) esik. Ugyanez a megoszlás a másik két korosztálynál a következő: a középkorúak 206 (100%) adatából 59 (28.64%) a nyelvjárási, 147 (71,36%) a köznyelvi változatból való; a fiatalok 119 (100%) adatából pedig 25 (21,01%) a helyi színezetű, 94 (78,99%) az általános érvényű megnyilvánulás. Vagyis az idősektől a középkorúnkon át a fiatalokig haladva a nyelvjárási vonal csökkenést, a köznyelvi pedig növekedést mutat. Ha a nemek szerinti képet tekintjük át, akkor azt tapasztaljuk, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál megtalálhatók a következő lexikai egységek: anya, anyjuk, anyu, anyuka, asszony, drága, édes, élete párja, élettárs, fehérnép, feleség, házastárs, hitves, kedves, kedves feleség, mama, neje, nyanya, oldalborda, pár, szív. társ (ez 22 adat). Csak a nők körében fordult elő a következő kilenc választípus: anyja, asszonyka, asszonytárs, élte párja, nő, öreg, őrmester, sparheltkapitány, szép. Csak a férfiaknál jött felszínre a következő tízféle adat: ara, baba. drága arany, kisfeleség, kispár, konyhatigris, mami. mérgelítő', úr és parancsoló, visi arany. Vagyis mindkét nem alkalmaz kedveskedő, bizalmas, tréfás, szlenges kifejezéseket a ’feleség’ fogalmának megnevezésében. A nyelvjárási-köznyelvi adatok itteni megoszlását illetően azt figyelhetjük meg, hogy míg a nők 327 válaszából (100%) 104 (31,80%) a tájszó és 223 (68,20%) a köznyelvi szó. addig a férfiak 218 adata (100%) közül 92 (42.20%) a regionális, 126 (57,80%) a közkeletű jellegű megnyilatkozás. Vagyis Nyugat-Dunántúlon az adott fogalom megnevezésében a férfiak több mint 10%-nyival nyelvjárásiasabbak a nőknél, ebből következően ők viszont ugyanilyen mértékben köznyelviesebbek, mint másik nembeli társaik. 3. A továbbiakban árnyalni szándékozom ennek a nyugat-dunántúli korpusznak az előzőkben bemutatott főbb jellemzőit a szombathelyi és a lendvai térség részkorpuszának sajátosságaival. Ez utóbbi összesen 128 adatot tartalmaz, belőle 86 szombathelyi. 42 a lendvai vonatkozású. Mivel nem terjedelmes ez az anyag (bár - mint említettem - öszszesen 91 adatközlőtől származik), ezért vizsgálatát az előbbiekhez csak kiegészítésül szánom. A Szombathelyen és környékén gyűjtött anyag (tehát 54 adatközlőnek 86 adata) tizenhárom lexémára épül. Ebből tizenkettő (anya, anyja, anyu, ara, asszony, élettárs, feleség, hitves, neje, nő, oldalborda, pár) megegyezik a nyugat-dunántúli korpuszban találhatókkal. Hiányzik innen az ottaniból huszonkilenc lexikai egység (pl. asszonyka, baba, fehérnép, mama, öreg). Az itteniben az ottani sorhoz képest egy többlet mutatkozik, mégpedig a házisárkány. A jelenlegi korpusz tizenhárom szókészleti egységének gyakorisági sorrendje a következő: I .feleség 48 (55,81 %); 2. neje 16(18,60%); 3. asszony 7 (8,14%); 4. pár 3 (3,49%); 5-7. anya, élettárs, nő 2-2 (2,33-2,33%); 8-13. anyja, anyu, ara, házisárkány, hitves, oldalborda 1-1 (1, !6%-l. 16%). Vagyis itt is, mint a nyugat-dunántúli anyagban, a feleség, a neje,
