Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Molnár Zoltán Miklós: Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában
SZOCIODIALEKTOLOGIAI VIZSGALAT A MAGYAR NYELVTERÜLET NYUGATI RÉGIÓJÁBAN MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS 1. A társadalmi szempontok érvényesítése már jó ideje nélkülözhetetlen velejárója a nyelvjárástani vizsgálatoknak. Köztudomású, hogy a magyar népnyelvkutatásban már a múlt század első felében szóba kerültek ilyen szempontok (1. pl. VikaI J. 1941), sőt a század derekán A magyar nyelvjárások atlaszába is bekerültek szociolingvisztikai jellegű jelzések (vö. MNyA. 1968: 5. 1.). A Magyar Nyelvatlasz utáni magyar dialektológiában aztán - napjainkban is tartóan - széles körűvé vált a társadalmi érvény szerinti eljárások alkalmazása (Balogh L. 1978: Kiss J. 1982. 155-67; Szabó J. 1983; Szabó G. 1985; Kiss J.-Szűts L. szerk. 1988; DialSzimp. I—1V.; Kontra M. szerk. 1992; P. Lakatos 1. szerk. 2002; Sándor A. 2004: 30; stb.). A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének oktatói is a kezdetektől fogva eleget tesznek ennek a kívánalomnak dialektológiai kutatómunkájukban, köztük természetesen jómagam is (I. minderre Molnár Z. M. 1999. további bibliográfiai utalásként e mű: 188-203). A területiség és a társadalmiság összefonódásának szóban forgó elvét szem előtt tartva az utóbbi időben arra vállalkozom, hogy egy a magyar nyelvterület nyugati régiójából származó élőnyelvi korpuszt fokozatosan, részlegenként haladva elemezzek nyelvföldrajzi és szociolingvisztikai tanulságok levonása céljából (Molnár Z. M. 2002; 2005). Az anyagra magamnak és hallgatóimnak az utóbbi két évtizedben folytatott nyelvjárásgyűjtése alapján tettem szert a Szabó Gh/.a által összeállított általános szókészleti kérdőfüzet (1976) segítségével. A korpusz viszonylag terjedelmesebb része 44 nyugat-dunántúli település 314 adatközlőjétől származik (vö. Molnár Z. M. 2002: 194-195, 197-198). Összehasonlítás, árnyalás végett kiegészül ez azzal az anyaggal, amelyet Szombathely és Lendva térsége 14 kutatópontjának 91 adatközlőjétől kaptam (vö. Molnár Z. M. 2005: 337-341). Ebből az anyagból most azt a 682 adatot emelem ki, amely az említett kérdőfüzet 58. tételével, a ’feleség' fogalmának megnevezésével kapcsolatos. Megvizsgálom előbb az idetartozó lexéma-előfordulások gyakorisági jellemzőit, majd pedig szociolingvisztikai összefüggéseit, kitekintve a két kistérségnek (Szombathely és Lendva vidékének) a nagyrégióhoz (a Nyugat-Dunántúlhoz) való viszonyára is.1 2. A nyugat-dunántúli korpusz 554 adatból áll. Ebben benne van az a kilenc eset is, amelynek során az adatközlő a ,,Hogyan beszél a férfi a házastársáról?” kérdésre azt a választ adta, hogy nevén nevezi. Enélkül 545 adat áll rendelkezésünkre. Ez az adatsor negyvenegy lexikai egységre épül. Ez utóbbiak - az egyes és a többes szám 3. személyű birtokos személyjeles alakokat is ide-, illetve különvéve, vagyis morfológiai árnyalatú lexémának minősítve, valamint bizonyos szókapcsolatokat is idesorolva - a következők: anya, any-
