Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)

Guttmann Miklós: Egy nyugati kisrégió nyelvhasználatáról

Egy nyugati kisrégió nyelvhasználatáról 79 helyesen és jól használják a bogrács szót. Aki látogatóba megy közéjük, vagy vendégségbe, tanulja meg e szó helyi jelentését, tartalmát, s ezáltal gazdagodjon az ő nyelvhasználata is! A muravidéki magyarság viszonylag kis közösségének az anyanyelvében és használatában egyedi, sajátos kincsei vannak, amelyekre érdemes odafigyelni, megtanulni. Szólnunk kell a kódváltás jelenségéről is. A kétnyelvű területeken élő emberek két, esetleg több nyelven cserélik ki gondolataikat, vagy ahogy napjainkban mondják, kommunikálnak. Azt is mondhatjuk hol egyik, hol má­sik nyelvet használják alkalmazkodva a beszédtárs nyelvismeretéhez. Magát a jelenséget, te­hát a nyelvváltást, váltogatást a szaktudomány kódváltásnak nevezi. A kódváltás jelensége, fontossága egyre inkább előtérbe kerül napjainkban, amikor egyre több állam, nemzet kerül az Európai Unióba, s egyre inkább szükséges a nyelvismeret, s ezzel együtt a kódváltás is. Természetesen a kódváltás jelensége régóta jellemzi a nyelvhasználatot, amelynek egy érdekes tényével találkoztam a nyáron. A szlovén tengerparton töltöttem el néhány napot, amely arra is lehetőséget adott számomra, hogy szlovén nyelvismeretemet bővítsem, gyako­roljam. Egy középkorú felszolgálóval történt beszélgetés során kiderült, hogy magyar szár­mazású. nagyszülei a Muravidéken éltek. Édesanyja Mariborba ment férjhez, ő is ott végez­te iskoláit, a családban alig használták a magyar nyelvet, így semmit nem tud magyarul, édesanyja anyanyelvét nem tanulta meg. Kapcsolatai teljesen megszűntek már fiatal korá­ban a magyarul beszélőkkel. Sőt. házassága révén a szlovén tengerpart olaszok lakta vidé­kére került, itt alapított családot, s munkahelye is ide köti. Ez a nyelvi környezet azonban szükségessé tette számára, hogy megtanulja az olasz nyelvet, amelynek ismerete fontos az itteni lakosok, de a vendéglátás szempontjából egyaránt. A magyar nyelv elvesztése szerencsés módon együtt járt egy másik nyelv megtanulásá­val és annak munkaeszközszerű használatával. Nyilván sajnálható az ősök nyelvének el­vesztése, de mindenképpen örvendetes egy másik nyelv megtanulása és használata. Az as­szimilálódó települések esetében a beszélők feladják anyanyelvűket, csak a többségi nemzet nyelvét használják, ami nyelvi elszegényedést jelent, hiszen a hajdan kétnyelvű beszélő egy­nyelvűvé válik, aki már képtelen a nyelvváltásra, a kódváltásra. E nyelvi jelenségek megva­lósulásában döntő szerepe van az egyén nyelvi tudatának, nyelvhez, kultúrához való kötő­désének. A kódváltásnak van azonban egy másik módja is, amikor a beszélő azon nyelvnek isme­ri nyelvváltozatait pl. a köznyelvet, valamelyik nyelvjárást, s képes ezek használatára, alkal­mazkodva a beszédhelyzethez, mindig az oda illő változatot használja. A nyelvváltás, a kód­váltás egyaránt alapos nyelvismeretet kíván a beszélőtől. Azt viszont maga a beszélő dönti el, mennyire kíván megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A nyelvi magatartás, a nyelvi attitűd, mindig jellemzője volt a beszélőnek, a beszélő sze­mélyiségének. Ma is az. A közelmúltban egyik közeli város főterén tértem be egy szakboltba, hogy megvásárol­jam a család számára „mindennapi kenyerünket". Szakboltnak neveztem az üzletet, de ki­csit részletesebben azt is mondhatom, hogy kenyeret, péksüteményt, némi cukrászsüteményt is árusító helyről van szó. Ezt, a bolt külső felirata is elárulja, de kirakatának üvegjén nagy betűkkel reklámozza, hogy PÉKÁRU vásárolható, a végén hosszú « betűt használva, hely­telenül. A vásárlás végeztével nagyon udvariasan kértem az eladót, ha lehetséges töröljék le

Next

/
Thumbnails
Contents