Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vančoné Kremmer Ildikó: A beszédészlelés és a beszédértés fejlődésének vizsgálata tizenegy éves kortól tizennyolc éves korig
A beszédészlelés és a beszédértés fejlődésének vizsgálata... 71 szerűinek másodnyelvük aktívabb használatára, mint a magyar nyelvtömbben élő társaik, akik szülőhelyükön anyanyelvűket is töhb színtéren használhatják. Összefoglalva tehát elmondható, hogy azok a szlovákiai magyar nemzetiségű gyerekek, akik magyar tanítási nyelvű iskolába járnak kétnyel vűek, de pozsonyi és kassai társaik a kétnyel vűsödésnek más szintjén vannak, mint azok a gyermekek, akik olyan településeken élnek, ahol a magyar nemzetiség többséget alkot. 3. A beszédmegértés. A beszédmegértési folyamat - különösen gyerekkorban — eltérően működhet attól függően, hogy a gyermeknek milyen hosszúságú beszédet kell feldolgoznia. A gyermeknek pontosan kell ismernie a nyelvi jelek szemantikáját, s a jó beszédértéshez szüksége van továbbá jól működő mentális lexikonra, a hallottak gyors feldolgozására és biztos döntéssorozatra (Gósy 2001: 77). A szövegértés tehát függ a befogadó nyelvismeretének mélységétől, kognitív és kreatív képességeitől, a világról való előismeretétől, és a szöveg konnotatív értelmének felfedezésétől. Az egyszer hallott szöveg felfogása, valamint a szövegértő olvasás olyan folyamat, melyet a gyermeknek el kell sajátítania, meg kell tanulnia, hasonlóan, mint a betűk olvasását. Ahhoz, hogy egy szöveget a hallgató teljes egészében megértsen, a nyelvi ismereteken túl szüksége van valóságismeretre, s a közlési helyzet és a szövegalkotás általános érvényű szabályainak ismeretére. Elbeszélő, narratív szövegeknél a felidézés során a szervezés elve a hallott, olvasott szöveg eseményeinek sorrendje, s már a megértés folyamata alatt körvonalazódik a szöveg globális jelentésszerkezete. Pléh Csaba szerint „nem az egyes mondatoknak megfelelő értelmezéseket veszünk ki az anyagból, hanem egy egészleges reprezentációt hozunk létre, s ezt őrizzük meg” (Puín 1984: 122). 3.1. Az I. felmérés eredményei. A szövegértést a bevezetőben említett GMP12 vizsgálja, amely meseszöveget tartalmaz. A szöveg szókincse és szintaktikája megfelel a hatéves gyermek anyanyelv-elsajátítási szintjének, azaz a vizsgált gyermekeknél elvárható lenne a mese jó feldolgozása, megértése. A szöveg narratív sémájú, a feladat jellegénél fogva közvetlen megértésvizsgálat. Az elhangzás tempója 10,2 hang/s, vagyis az átlagos köznyelvi magyar beszédtempónál kissé lassúbb. A vizsgálati alanyok a szöveget csak egyszer hallották. A mese szövege a következő (dőlt betűvel jelöltem a tíz kérdésre adandó helyes válasz megjelenési helyét): Kutya-macska barátság Egyszer a kutyák lakodalmai csaptak. Bodri feltette főni a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. A Sajó megkóstolta a galuskái, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a ballba! De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi tejfölért. Szalad a macska a hallba tejfölén. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes vall. hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgy sem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyelltc magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a maradék tejfölt is megette. A kutyák futottak eléje, már nagyon várták. „Hozza a macska a tejfölt!” A macska azt hazudta, hogy nem adón a hollas lejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát. Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra.
