Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Rabec István: Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései
Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései 53 TM saját nemzetiségeként a szlovák és a morva mellett a magyart is megjelölte. Az adatközlő édesapja morva származású, édesanyja magyar. TM Szlovákiában született és szlovák nyelvű iskolákat is látogatott. Az interjúból kiderült, hogy bár mindhárom nemzetiséget megjelölte, de a legfontosabb nyelv számára a cseh. azaz morva, bár magyarul is szívesen beszél. Az adatközlők közül hárman (AV, EV. RK) az egyszer magyar, egyszer szlovák kategóriát jelölték meg. Mindhármuk nemzetisége hivatalosan szlovák. Míg RK a magyarságot azért őrzi, mert így akar adózni elhunyt édesapja emlékének, AV és EV még nem foglalkozott komolyabban ezzel a kérdéssel. A kérdőívben megadott válaszok alapján adatközlőim nemzetiségük alapján két csoportba sorolhatók: Az első csoportba azok tartoznak, akik mindkét nemzetiséget maguknak vallják. Ok azok, akik a mindkettő'és az egyszer magyar, egyszer szlovák kategóriákat jelölték meg. Bár mindkét nemzetiséghez kötődnek, a kérdőív további kérdéseire adott válaszaik mégis azt mutatják, hogy identitásuk a szlovák nemzetiséghez áll közelebb. A másik csoportba azokat sorolom, akik semleges választ adtak, sem a magyart, sem pedig a szlovákot nem jelölték meg. inkább egy harmadik lehetőséget választottak. A nemzetiség helyett inkább emberi mivoltukat vagy közép-európaiságukat jelölték meg. Ebbe a csoportba a kérdőív alapján csak LK tartozik, aki egyik nemzetiséghez sem érzi magát tartozónak. Ugyanakkor részben ide sorolom AD-t is. aki ugyan a kérdőívben a mindkettő-t jelölte meg, az interjúban magát mégis inkább közép-európainak nevezte. Összegzés Adatközlőim nemzetiség tekintetében nem tudnak azonosulni azokkal az általuk szűknek érzett nemzetiségi kategóriákkal, amelyeket a cenzusok is kérdeznek. Legtöbben mindkét nemzetiséget magukénak vallják. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyenlő mértékben élik meg a magyar és a szlovák identitásukat. A magyarokkal csak bizonyos fokig képesek azonosulni, a szlovák identitás közelebb áll hozzájuk. Olyanok is akadtak, akik egyik nemzetiséghez sem érzik tartozónak magukat, ehelyett inkább nemzetiségként emberi mivoltukat, illetve közép-európaiságukat jelölték meg. Mindent összegezve az adatközlők esetében a nyelvvesztés szorosan összefügg az identitás elvesztésével, ugyanis a nyelv az a (talán utolsó) támpont, amely alapján még magyarnak (is) mondhatják magukat. Ennek elvesztése nagy valószínűséggel a magyar identitás elvesztéséhez vezet. Irodalom Gereben Ferenc 1999. Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében. Kisebbségek Kelet-Közép-Európában. Osiris-MTA Kisebbségkutató Műhely. Budapest Gereben Ferenc 2001. A szlovákiai magyarok identitástudata és olvasáskultúrája. Új Forrás 2001/10. szám, 53-66.
