Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Rabec István: Titkos magyarok. A nyelvvesztés és identitásvesztés összefüggései
TITKOS MAGYAROK. A NYELVVESZTÉS ÉS IDENTITÁSVESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI RABEC ISTVÁN Előadásomban a nyelvvesztés identitást érintő kérdéseivel, a nemzeti identitással foglalkozom. Elsősorban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a nyelvvesztés milyen mértékben függ össze az identitásvesztéssel. Ghrhbhn Ferenc már az 1990-es években vizsgálta a Kárpát-medencében élő magyarok identitását (Gereben 1999). Akkor a nemzettudat meglétét kutatótársaival együtt evidenciának tekintette, a kisebbségi lét „kötelező” tartozékának. Nem is gondoltak arra, hogy a magyarnak tartott személyek esetleg nem vállalják nemzeti identitásukat vagy kettős (többes) identitásának vallják magukat. Az ezredforduló éveiben (1998 és 2000 között) immár országonként' szélesebb és megbízhatóbb bázison újabb vizsgálatokra került sor. Ekkor már a vizsgálat első kérdése a következő volt: „Számon tartja-e Ön magát egy (vagy több) nemzet, nemzetiség tagjaként (ha igen: melyikként?)?” A rákérdezettek 97%-a válaszolt igen-nel, s ezen belül 88% tartotta magát (kifejezetten) magyarnak. A két érték közötti 9%-os különbséget a vegyes (túlnyomórészt magyar-szlovák) identitásúak töltötték ki (Gereben 2005: 53-54). Szlovákiában tehát Gereben felmérése alapján a kettős identitásúak aránya 8,9%r Bár ez a szám nem tekinthető reprezentatívnak, további adatok híján mégis irányadónak tekintem. Ezt a számot, illetve tendenciát támasztja alá Kocsis Károly is, aki egyértelműen kimutatta, hogy Közép-Európában csökkenőben van azok aránya, akik a népszámlálásokon vállalnak valamilyen nemzetiségi hovatartozást (Kocsis 2003). Szakdolgozatomban (Rabec 2003) kilenc nyelvvesztéses pozsonyi egyetemista magyar nyelvhasználatát és identitását vizsgáltam. Elsősorban a folyamat nyelvészeti oldalára voltam kíváncsi, de vizsgálódásaim során azt tapasztaltam, hogy a téma olyannyira szorosan összefügg az identitás kérdésével, hogy a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Megállapításaim nem tekinthetők reprezentatívnak, kizárólag az általam vizsgált adatközlőkre vonatkoznak. A kutatást 2003-ban végeztem Pozsonyban szociolingvisztikai interjú és kérdőívek segítségével. Az adatközlőimet a következős szempontok szerint választottam: ♦ mindegyikük pozsonyi egyetemista ♦ tanulmányaikat kizárólag szlovák nyelven végezték ♦ saját és környezetük bevallása szerint jobban beszélnek szlovákul, mint magyarul ♦ a magyar nyelvet nem intézményes keretek között sajátították el ♦ a magyar nyelvet első nyelvként sajátították el vagy párhuzamosan a szlovákkal ♦ ugyanahhoz a generációhoz tartoznak (1979 és 1983 között születtek).
