Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Szabómiháyl Gizella: A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései. Standardizálás és kodifikálás
34 Szabómiluíly Gizella los magyar neve természetszerűen nem volt, s az első Csehszlovák Köztársaság idején sem állapítottak meg magyar nevet, az 1994-es jegyzékben viszont az Ujhely forma szerepel. 12 A legutóbb idézett esetben az ingadozás azzal is magyarázható, hogy a falu régi hivatalos magyar neve Ipolyszécsényke volt, a két világháború között, illetve a mostani szlovákiai jegyzék szerint a neve Szécsénke. 13 Zselíz és Perbenyik (mindig ezek a névformák voltak a hivatalosak) esetében valószínűleg a szlovák forma befolyásolta a Zscliz és a Perbenyik alakváltozatot; a harmadik falu esetében régi magyar neve Ló'kös, két világháború közötti magyar neve Liíkösháza volt, csak a jelenlegi jegyzékben szerepel (valószínűleg hibásan) a Lökösliáza forma. 14 Mindkét település a hatvanas évek elején jött létre több falu összevonásával, az 1994-es jegyzékben az egybeírt névformák szerepelnek. 15 Erre kiváló példa A Kárpát-Pannon-térség természeti tájbeosztása (Hajdú-Momaros-Hevesi 1996) című munka, ahol Magyarország és a környező országok természetföldrajzi leírásában figyelembe vették az illető államok hivatalos tájszemlélctét is (I. még Faragó 2001). Nyelvészeti szempontból viszont problémát jelent, hogy több olyan névforma is szerepel benne, amelynek írásmódja nem felel meg a jelenleg hatályos helyesírási szabályzatnak, pl.; Közép-Nyitramente, Zsitvamente, Ahó-Nyitramente, Garammenti-hdiság. A helyesírási szabályzat értelmében a mente névutót külön kellene írni az előtagtól. A magyarországi szövegekből adatolt nagyszámú egybeírt példa (pl. Dunámé nie, I. Szabómihály 1995b) is szükségessé teszi, hogy a szabályzat következő kiadásában ezeknek az alakulatoknak az írásmódját egységesítsük.
