Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Török Tamás: Tipológiai vizsgálatok Ipoly mente helyneveinek körében
TIPOLÓGIAI VIZSGALATOK IPOLY MENTE HELYNEVEINEK KÖRÉBEN TÖRÖK TAMÁS Előadásommal a 2004/2005-ben összegyűjtött Ipoly menti népi nevek funkcionális szempontú rendszerezésébe szeretnék bepillantást nyújtani. Az élőnyelvi anyag feltárása része volt annak a kutatómunkának, mellyel doktori dolgozatomhoz gyűjtöttem adatokat. Munkámban kizárólag a külterületi helynevekkel foglalkozom. Ennek pusztán mennyiségi okai vannak: az egyetlen város, Ipolyság kivételével a falvakból nem gyűlt össze sem olyan mennyiségű, sem olyan minőségű belterületi helynévanyag, hogy jelenleg érdemes lett volna ezekre is kiterjeszteni a vizsgálatot. Kutatási területemet az Ipoly folyásának alsó szakaszára, Ipolyságtól a folyó torkolatáig tizenhárom településre szűkítettem. Falvaim a történeti Hont vármegye, a mai Szlovákia Lévai (9) és Ersekújvári (4) járásának területén találhatók. Az itt élő magyar lakosság a palóc nyelvjárás Ipoly menti nyelvjárástípusát beszéli, s a legutóbbi népszámlálási adatok (2001 ) alapján közel 80%-ot tesz ki.1 Az összegyűjtött helynevek szerkezeti vizsgálatakor Hoffmann István funkcionálisszemantikai kategorizálásából indultam ki. Ezt a rendszert próbáltam felhasználni egy nyelvileg, nyelvjárási lag összefüggő terület földrajzi neveinek osztályozásához. Az adott névanyag indokolta, hogy bizonyos esetekben eltérjek a Hoffmann-féle rendszerezéstől. Nem új funkcionális-szemantikai kategóriák létrehozásáról van szó. inkább az egyes névrészfunkciók meghatározásának eltérő voltáról. Hofmann István nagyhatású munkája (Helynevek nyelvi elemzése) új irányba terelte a földrajzi nevek tipológiai, alaktani és történeti vizsgálatát. Célja egy olyan egységes leírási keret megteremtése volt, amely megfelel a korszerű névrendszertani elemzés követelményeinek (Hoffmann 1993: 4-5). Lőrincv.f:, Bhnkő, Kázmkr és Inczhfi rendszerezésének öszszevetésekor megállapítja, hogy az eddigi tipológiák nem épülnek egységes elméleti keretbe. az elemzési szintek keverednek egymással (Hoffmann 1993: 3, 11-14). Hoffmann rendszerében elkülönül a leíró és a történeti megközelítés. így nem keverednek a két módszer eljárásai, fogalmai. Leíró elemzésében a helynevek szerkezetét mutatja be. Három szempontból vizsgálja őket: 1. funkcionális-szemantikai. 2. lexikális-morfológiai, 3. szintaktikai. Névtörténeti (keletkezéstörténeti) elemzésében a névadási normák alakulását követi nyomon. Funkcionális-szemantikai elemzés A helynevek funkcionális szempontú vizsgálatának igénye nem a mai névtudomány vívmánya. Kristő Gyula már 30 évvel ezelőtt kihangsúlyozta fontosságát azon rendszerezésekkel szemben, amelyek a földrajzi név felépítését tették az osztályozás alapjává (KristÓ 1983: 401-2).
