Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bauko János: Diákragadványnév-vizsgálatok magyar-szlovák kétnyelvű környezetben
150 Bankó János lati színtér, szituáció (formális vagy informális), a névviselő és névhasználó közötti viszony (barátok vagy ellenségek), a névadás óta eltelt idő stb. A nevek többsége negatív asszociációt, élményt idéz fel a diákokban: az adatközlők nagy része nem szereti, ha ragadványnevén szólítják. A pejoratív ragadványnevek gyakran csak rövidebb ideig élnek. Az osztálytársnő bosszantására szolgált a Mii onomatopoetikus név, de ez csak addig élt míg ki nem békiiltek. A névadásban feminizáló tendenciával is találkozhatunk. Az egyik lány, aki pejoratív ragadványnevet kapott a fiúktól, mindegyikükre egy lánynevet talált ki válaszképpen (reciprok névadás), s az osztálytársnői is így használják a neveket: Géza > Giziké, Karcsika > Katika, Milus-Ilus (Milán) > lluskci, Richárd > Rebeka, Rózsika, Tibor > Tímea, Zoli > Zita. Megfigyelhető, hogy a fiú keresztnevének kezdőbetűje befolyásolta leginkább a női kereszt-, illetve becenév kiválasztását. Azok a tanulók, akik nem vallották be, eltitkolták ragadványnevüket. valószínűleg azért tették, mert negatívan viszonyulnak hozzá. A „már eltűröm, elviselem” válasz arra utal, hogy idővel megváltozhat a névhez fűződő attitűd. Egyesek megszokták nevüket, közömbösen viszonyulnak hozzá. A név iránti attitűd a névhasználó személyétől is függ. A válaszokból kiderült, hogy vannak olyan diákok is, akik néha szeretik, néha nem szeretik a ragadványnevüket, attól függően, kik és mikor használják. Néhány diák azt írta. hogy a ragadványnéven való megszólítást csak barátaitól tűri el, mivel túl személyesnek érzi használatát. Ritkábban szerepelt a kérdőívekben a pozitív attitűdöt felidéző „igen, szeretem a ragadványnevemet” válasz. Van olyan diák is, aki büszkén viseli a nevét (pl. Ráki <S), mert megtisztelőnek tartja. Végezetül elmondhatjuk, hogy a magyar-szlovák kétnyelvű környezet hatással van a szlovákiai magyar diákok névadási, névhasználati szokásaira. A névanyag azt mutatja, hogy a diákok a ragadványnév-használatban a magyar nyelvet részesítik előnyben. A gyűjtött korpusz a magyar eredetű ragadványnevek dominanciájára utal. Irodalom Baci Iát László 1970. A ragadványnevek néhány problémája. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi Konferencia (Budapest, 1969.) Szerk. Kázmf.r Miklós és Végh József. (Nyelvtudományi Értekezések. 70.), Akadémiai Kiadó, Budapest. 130-134. Baci iái' László 1971. A Invalidas névből alakult ragadványnevek az iskolában. Magyar Nyelv. LXV1I. évf. (1971 ). 4. sz„ 439-449. BachÁT László 1972. A testi tulajdonságra utaló ragadványnevek az iskolában. In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis. Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 4.. Szerk. Katona Béla Nyíregyháza. 299-307. B ACHÁT László 1972. A lelki tulajdonságra utaló ragadványnevek az iskolában. Magyar Nyelvőr. 96. (1972). 16-20. Bachát László 1972. Az általános iskolai ragadványnevek alaktani és jelentéstani problémái. In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis. Irodalom és Nyelvtudomány. Szerk. Katona Béla. Nyíregyháza. 101 — 111. Balázs Judit 1981. A ragadványnevek nemzedéki kötöttsége egy település névrendszerében. In: Név és társadalom. A III. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai
