Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Kolláth Anna: Néhány gondolat egy Lendva vidéki tájszótár kapcsán
100 KollcUh Anna vi kölcsönszókra. vagy a studéroz, frizéroz típusú igékre. Hogy ezek részei a vernakuláris nyelvjárási) változatnak is, bizonyítja az a tény, hogy következetesen érvényesülnek rajtuk/bennük a szabályos hangmegfelelések.“ A szókészleti kontaktusjelenségek közül azok a tájszók. amelyeket a nyelvjárási beszélők (is) használnak. Ez a szemlélet több problémát is felvet. Kell-e jelölnünk, s ha igen, hogyan jelöljük a legújabb kori „kényszerkölcsönzés” tényét? Milyen típusú lesz a kölcsönszó a tájszók rendszerében ? A namaz, pl. valódi tulajdonképpeni (a köznyelvben nem ismert fogalom a köznyelvben nem használatos lexémával fejeződik ki), az emsu. a guzsva, a hrenovka, a lucska, a májra, a nafta, az oszebna, a prikolica valódi névbeli (a köznyelvben is ismert fogalom a köznyelvben ismeretlen lexémában realizálódik) - a szlovénnal összevetve alaki módosulás nélkül, a bolnisko valódi névbeli, a garancio/garanció pl. „csak” alaki, de e két utóbbi típusban már alaki módosulás is történt. Konkrétan: mi legyen a címszó: a bolnisko (azaz a szlovén köznyelviesített változat) vagy a bolnisku (a közvetlen kölcsönszó jövevénnyé vált változata), ugyanis csak ez utóbbi használatos a muravidéki magyarban. Új tájszó-kategóriát kell-e alkotnunk? Vagy: ezek a szavak a bizonyítékai annak, hogy nem választható szét (teljesen) a muravidéki nyelvhasználatban a nyelvjárás és a kontaktusváltozat, hanem a kontaktusváltozat különböző megvalósulásairól beszélhetünk: hol nyelvjárásiasabb, hol kontaktusosabb a konkrét nyelvhasználat, mindig az illető független változók vonzásának és választásának a szorításában. Vagy a kontaktusnyelvjárás az alapréteg, s a nyelvjárás kontaktusosságának foka változik a független változók függvényében? Bármelyik oldalról kapjuk is meg a választ, úgy gondolom, hogy a Lendva vidéki tájszótára szókészletbeli kontaktusjelenségek nélkül nem a nyelvi valóságot, hanem annak erősen stilizált, égi mását tükrözné. 4.3. A lexikai egységek válogatása, rendszerezése (tájszók, tájszótípusok, frazeologizmusok). A szójegyzéket tanulmányozva talán ez tűnik a legnehezebb, s az egyik legidőigényesebb feladatnak. Viszonyítási alapunk - a helyi (kodifikált) standard hiányában - a magyarországi köznyelv, tehát - az ÚMTsz. gyakorlatával összhangban - egy szűkebb vagy eltérő hatósugarú és igencsak sajátságos nyelvet vetünk egybe egy szélesebb spektrumú nyelvvel, illetve nyelvváltozatokkal, ebben rejlik a tájszótár kontrasztivitása. Az adatolás és a minősítés azonban mindig egy általános nyelvi szabályrendszerhez viszonyítva történik. Az azonosságok és eltérések rögzítésével pedig (az alaki tájszók esetében a jelentésrovat elhagyásával, jelentésbeli tájszók esetében a köznyelvi jelentés hiányával, zéró köznyelvi szófajjal stb.) egyben nemcsak az adott nyelvjárásról, hanem magáról a köznyelvről is tudósít. A mérce a Értelmező kéziszótár második, új kiadása. A tájszavak besorolásában a Magyar dialektológia (2001) kategóriáit alkalmaznánk: 1.valódi tájszó: a) tulajdonképpeni, b) névbeli. 2. jelentésbeli tájszó, 3. alaki tájszó, 4. alaki és jelentésbeli tájszó (Hegedűs 2001). A frazeologizmusokat az adott címszóról speciális információt adó elemként közölnénk az illető szócikk Megjegyzés rovatában. A már meglévő szójegyzék címszavai eléggé megrostálódnak a munkában. Az előzetes áttekintés után úgy tűnik, a szavak 30-35%-a nem tájsző, hanem köznyelvi lexémák ejtésbeli eltérései. 4.4. Az adatok ellenőrzése (kérdőfüzetes megjelenítés, új adatközlők bevonása, megkérdezése egyrészt az adatok ellenőrzése végett, másrészt a tájszók társadalmi érvényének megállapításához).
