Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. Alsó-Ipoly mente (Somorja, 2011)
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása Vak Bottyán kurucgenerális birtokai. A felkelés leverése után pestis tizedelte az Ipoly mentét. A16. századtól a reformáció a Felvidéken is éreztette hatását, a helvét és az evangélikus vallás egyaránt eltelj edt. 1610-ben Zsolnán 10 vármegye részvételével evangélikus egyházzsinatot tartottak, ahol 3 kerületet, superintendentiát hoztak létre. A zsinat után megalakult a nagy-honti ágostai hitvallású evangélikus esperesség, amelyhez az Alsó-Ipoly völgyéből Kemence, Ipolyszakállos és Tölgyes tartozott. Ipoly bél és Ipolyság lakói viszont a 17. században az ágostai hitvallást felcserélték a helvét vallással. A reformáció ilyen irányú terjedése természetesen a katolikus vallás visszaszorulását eredményezte a térségben. Pázmány Péter 1616-ban arról panaszkodott, hogy egész Hont megyében csak három katolikus falu van: Ipolyszalka, Ipolyvisk és Pereszlény. A katolikus hit háttérbe szorulásához azonban a reformáción kívül a török pusztítás is hozzájárult. A vidék két szerzetesrendjének (sági, márianosztrai) hanyatlását a török támadások idézték elő. A sági premontrei prépostság Drégely várának 1552-es bevételéig állt fenn. A 16. század végéig a sági prépostság török uralom alatt állt, majd 1688-ban Lipót király a besztercebányai jezsuitáknak adományozza. A jezsuita rend itteni megtelepülése hatással volt a katolikus vallás ismételt megerősödésére. Katolikus plébániák a 18. században a vizsgált területen a következő községekben mutathatók ki: Helemba, Leléd, Szalka, Ipolykiskeszi, Ipolypásztó, Ipolybél, Ipolyszakállos, Lontó, Szete, Perszlény, Gyerk, Ipolyság. A 19. század végén Szete községben tudunk ortodox imaház létezéséről. Szórványosan előfordultak görögkatolikusok Ipolyságon is. Helemba, Leléd, Szalka, Ipolykiskeszi, Ipolybél, Ipolyszakállos, Lontó, Szete, Ipolyvisk, Pereszlény, Gyerk, Ipolyság lakosainak nagy része a 19. században katolikus, Ipolypásztó viszont jelentős református közösségei rendelkezett. Ez a vallási megoszlás többé-kevésbé napjainkig megmaradt.2 A 18-19. században természeti katasztrófák is sújtották a vidéket: 1783-ban Szetén földrengés volt, 1830-ban ugyanitt marhavész, 1821 -ben Ipolybél község teljesen leégett, majd 1831-ben kitört a kolera, időnként pedig árvizek pusztították el a környéket, mint pl. 1833-ban Leléd községet. A természeti és egyéb katasztrófák mellett azonban bizonyos fellendülés is megfigyelhető a 19. században. Természeti adottságainak köszönhetően a környéken több birtokos is megtelepedett, számos kastély, úri lak nyomát találjuk. Lontót pl. kastélyos faluként is szokták emlegetni, mivel még a 20. század elején is 11 kastély, nemesi kúria állt a faluban. Ma már csak romjaiban található meg az egykor a kör-2 Koczó JózsefAz Alsó-Ipoly mente vallás- és egyháztörténete. Vámosmikola, 1999, 24-52. p. /Honti füzetek./ 14
