Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. Alsó-Ipoly mente (Somorja, 2011)

Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása

Az Alsó-lpoly mente története, néprajza és nyelvjárása Az Ipoly mente természeti adottságai rendkívül jók, erdőkben, legelőkben, szőlőhe­gyekben gazdag terület. Régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már a késő pa­leolit embere is megfelelő életkörülményeket talált az Ipoly völgyében. A római korban stratégiailag fontos terület volt, a birodalom előretolt helyőrségeket tartott fenn errefelé (vö. Aggeres Romani Limes Provincia 10/61). A hagyomány szerint a honfoglaló magyarok is valahol itt keltek át a Dunán, mindenesetre már a 10. században megtelepedtek a vidéken. Hont megye a törté­nelmi Magyarország legkorábban kialakult vármegyéi közé tartozik.1 A királyi szék­hely - Esztergom közelsége, valamint az, hogy István egy külföldről érkezett megbízható hívét állított a vidék élére - is hozzájárult ahhoz, hogy az Ipoly mentén a kereszténység elteijesztése elég gyorsan végbement. Egyházigazgatási szempont­ból a vidék az Esztergomi főegyházmegyéhez, ezen belül a Honti főesperességhez tartozott. Már a Honti főesperességről szóló, 1156-ból fennmaradt írásos emlék em­lítést tesz néhány, a vizsgált területen lévő községről (Gyerk, Pereszlény). Az Árpád­­korból számos alapításról, birtokösszeírásról, adásvételről szóló oklevél maradt fenn, melyek közül az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék kiemelkedő fontosságú. Ajegy­­zék számos Ipoly menti községről, templomról, egyházszervezetről tesz említést. Az oklevélből megtudjuk, hogy Helemba 1108 körül 33 halászával az esztergomi pré­­postság birtokába került, ill. hogy 1332-ben a pápa engedélyt adott Miklós fia And­rásnak, hogy a szálkái Szűz Máriáról elnevezett plébániáját annak jövedelmeivel együtt megtarthassa. A középkorban az Ipoly mentén haladt a megye legfontosabb kereskedelmi út­vonala, amely Selmecbányát kötötte össze a Duna völgyével. Ez az útvonal Ipoly­­szalkát, Ipolypásztót és Szetét érintette. Az Ipoly mente története elég mozgalmas, szinte minden jelentős történelmi ese­mény éreztette a hatását. 13. században ezt a területet is érintette a tatáijárás. A tatá­rok kivonulása után IV. Béla idegeneket telepített be. A 14. században Csák Máté egyik híve söpört végig a vidéken, de a török pusztítások sem kímélték. Ráadásul a török hódoltság ideje alatt az itteniek igen magas adót fizettek. A Habsburgok elleni Rákóczi-féle szabadságharcból sem maradt ki a környék, mivel a közelben voltak 1 Barangoló Csallóköztől Bodrogközig. Pozsony, Terra Könyvkiadó, 1995, 108. p. 13

Next

/
Thumbnails
Contents