Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
nemzeti becsületünk sérelme nélkül!”191 - jelentette ki, vagyis a meghátrálás helyett az előremenekülést választotta. Tovább folytatta a kormányzat külső támogatásáról szóló megbeszéléseit, s változatlanul bízott benne, hogy olyan eredményeket tud kicsikarni Prágától, amelyek elhallgattatják a bírálóit. Az Antonín Švehla miniszterelnökkel november 26-án lefolytatott tárgyalásokon éppen ezért öt, adminisztratív úton gyorsan elintézhető kérdéskört nevezett meg, amelyeket kormánytámogató politikája feltételéül szabott: a földreform és a telepítések revízióját, az elbocsátott magyar állami alkalmazottak ügyének megnyugtató rendezését, a bírósági járások határainak korrigálását, a szlovenszkói pénzintézetek szanálását és néhány oktatásügyi követelést.192 Švehla szakértői tárgyalásokat javasolt a témákról, amelyek néhány nappal később el is kezdődtek és több napon át tartottak, miközben Szent-lvány Švehla mellett külön is tárgyalt a közben oktatási miniszterré kinevezett Milan Hodžával, illetve a tárgyalások menetébe bekapcsolódó szudétanémet miniszterekkel is. S bár a megbeszéléseken Švehla, illetve Hodža részéről több biztató ígéret is elhangzott, tényleges előrelépés mégsem történt, a tárgyalások valós eredmények nélkül folytak, ami tovább fokozta az MNP-re nehezedő külső nyomást. Az eredmények elmaradása fölötti csalódottságának a magyar pártvezér a költségvetési vita kapcsán a magyar sajtóban megjelentetett írásában is hangot adott, amelyben kifejtette, hogy a polgári koalíció létrehozása által bekövetkezett rezsimváltás nem hozta meg a fordulatot a nemzetiségi politikában. A beterjesztett költségvetésben ugyanis a magyarságot érintő egyetlen tételnél sem volt észlelhető javulás.193 Éppen ezért az MNP képviselői távol maradtak a költségvetés képviselőházi záró szavazásáról, vagyis a korábban jelzett kivárás politikájával összhangban nem szavazták azt meg, de el sem utasították. A párton belül azonban növekedett a feszültség, s erősödött azok hangja, akik elutasították a párt vezérének lépéseit. Ezért is előzte meg nagy várakozás az MNP országos pártvezetőségének december 12-én, Érsekújvárod: tartott ülését, ahol éles vita volt várható az aktivista politika folytatását illetően. Szent-lvány azonban ekkor még erősen kezében tartotta a pártvezetést, s így az - mint arról a Barázda című pártlap beszámolt - egy emberként sorakozott fel mögötte, s hagyta jóvá a kormánnyal folytatott tárgyalásokról adott beszámolóját. Majd határozatot fogadtak el, amely egyebek között kimondta, hogy „az aktív politikának nem szabad az alkalmat elszalasztani, hogy tényleges gyakorlatban valamit tegyünk, orvosoljuk a magyarság sérelmeit és megakadályozzuk azt a folyamatot, amely hét éven keresztül pusztította a magyarság nemzeti erőit.. ,”194 Sőt ennél is tovább mentek, s azt is megszavazták, hogy ha teljesülnek a párt feltételei, akkor belépnek a kormányba. A sajtóban - beleértve a PMH-t, a Barázdát vagy a rimaszombati Gömört - megjelenő, optimizmustól áthatott nyilatkozatok ellenére azonban a párton belül korántsem volt már egység a követendő taktika kérdésében, s valójában már Szent-lvány is azt az utat kereste, amelyen úgy hátrálhatott ki aktivista kísérletéből, hogy az minél kevesebb kárt okozzon neki és a pártjának. Miután ugyanis 1927 januárjában a Szlovák Néppárt is belépett a kormányba, Švehlának egyre kevésbé volt szüksége az MNP hat mandátumára, s az MNP-ben is fel kel80
