Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
A tárgyalások hangulatával kapcsolatban csak sejtéseink lehetnek, az azonban biztos, hogy Szent-lvány meglehetősen lehangoltan tért vissza Gömörbe. Majd nem sokkal ezután bizalmas megbeszélést hívott össze, amelyen önkritikusan és kedvét szegve nyilatkozott párttársai előtt. Bejelentette, hogy elhibázott lépéseket tett, amelyeket helyre akar hozni, előtte azonban egy hónapra visszavonul a politikától, s csak a gazdálkodással fog foglalkozni.185 Családja körében azonban gyorsan visszanyerte tettvágyát, s dacolva Budapest fenntartásaival, további lépéseket tett reálpolitikájának megvalósítása irányába. Tárgyalásokat kezdett a prágai kormánnyal a költségvetés megszavazásáról, amelynek feltételéül a szimbolikus követelésektől távol eső, elsősorban gazdasági jellegű feltételeket szabott: azt, hogy a kormányzat juttasson a magyar kézműveseknek is állami megrendeléseket; tegyék lehetővé, hogy a dél-szlovákiai iparosok a kishatárforgalom keretén belül Magyarország határ menti térségeiben is vám nélkül árulhassák termékeiket; rendezzék az állampolgársági ügyeket; kezdődjön meg a magyar szakiskolai hálózat fejlesztése; kerüljenek módosításra a magyar lakosságot hátrányosan érintő szociális törvények.186 Miközben Prágával tárgyalt, a nemzeti reálpolitika ellenzőinek egyre erőteljesebb nyomásával is meg kellett küzdenie, nem beszélve arról, hogy saját pártján belül sem volt mindenki (például Törköly és Korláth sem) feltétlen híve ennek a politikának. így a Bethlennel való augusztusi megbeszélés eredményeként összeülő pártközi bizottság - amelyben a keresztényszocialisták mellett Bartal Aurél, Hammersberg László és Kürthy István, vagyis a régmúlt „árnyai” is ott ültek - október 12-i ülésén is heves védelmi harcokat kellett vívnia álláspontja megvédéséért és politikai mozgástere megőrzéséért. Különösen nehéz helyzetbe hozta őt, hogy Antonín Švehla miniszterelnök ugyanezen a napon jelentette be, miszerint a formálódó polgári kormányba két német párt, a német keresztényszocialisták és a német agrárpártiak is beléptek. Vagyis Szent-lványnak nemcsak hogy nem sikerült távol tartania a németeket a kormánytól, a két német párt anélkül vállalt kormányzati szerepet, hogy bármiféle garanciát kapott volna követeléseik teljesítésére. Ez pedig eleve sokat rontott az MNP tárgyalási pozícióin. A magyar párt amúgy is furcsa helyzetbe sodródott, hiszen képviselői, akik továbbra is ellenzékben voltak, immár a kormánypárti német képviselőtársaikkal ültek közös parlamenti klubban - amely konstrukció hosszú távon tarthatatlannak látszott. Az új kormány programjára reagáló képviselőházi beszédében a magyar pártvezér nem is titkolta, hogy meglepetéssel és aggodalommal fogadta a németek kormányba lépését. Mint kifejtette, a kisebbségek kormányzásban való részvételének elvét ugyan helyesli, de az előző nyolc évre, illetve a választások óta eltelt kormányzati intézkedésekre való tekintettel az MNP nem látja „olyannak a politikai helyzetet, amelyik alkalmas volna arra, hogy a nemzeti kisebbségek bármelyikéhez tartozó politikusok a kormányban helyet foglalnának, és ezáltal annak a felelősségnek, amelyik ezzel jár, minden súlyát magukra vegyék”.187 Éppen ezért a párt képviselői klubjának nevében olyan nyilatkozatot tett, amely szerint bár az MNP továbbra is a konstruktív politi78
