Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
IV. A NEMZETI REÁLPOLITIKA HULLÁMVÖLGYEKKEL TELI ÚTJAIN IV. 1. Kenyeret a szlovenszkói magyarok asztalára Szent-lvány József, aki külsőleg joviális, a világ dolgain magát nem izgató vidéki birtokosnak nézett ki, a heves érzelmektől és szenvedélyektől sem volt mentes. Egyebek között szenvedélyesen művelte magát a politikát is, s mint egy túraautós - hiszen nagy híve volt ennek a sportnak - haladt elképzelései megvalósításának útjain, amely utak olykor furcsa kanyarokat vettek, bukkanókkal voltak telik, s megesett, hogy zsákutcába futottak. Máig legvitatottabb irányváltása a második parlamenti ciklus időszakához kapcsolódik, amikor is addigi következetes ellenzéki magatartását feladva, az ún. nemzeti reálpolitika addig járatlan útjára lépett, amely - ha végig tud rajta menni - a csehszlovák pártokkal való konstruktív együttműködésen túl akár a kormányzati felelősségvállalásig is elvezethetett volna. Bátorságát jelzi, hogy ezzel annak a politikai aktivizmusnak a bélyegét is felvállalta, amelyet nem csupán a korabeli budapesti politika, hanem olykor az utókor is az ellenséggel való lepaktálásként, kvázi a nemzeti ügy elárulásaként értékelt. Szent-lvány reálpolitikáját, vagy ha úgy tetszik, aktivizmusát azonban nem Csömör István és Schultz Ignác tevékenységéhez kell és lehet viszonyítani, hanem sokkal inkább a szudétanémet aktivizmushoz.154 Annak pedig kimondva-kimondatlanul az volt a vezérelve, hogy ha már Csehszlovákia megalakulását és a nemzetiségek számára hátrányos centralista, a csehszlovák nemzeti eszme alapjaira épülő berendezkedését nem sikerült elkerülni, akkor meg kell próbálni belülről úgy átalakítani az államot, hogy az minél jobban megfeleljen a németség érdekeinek, s egy gazdaságilag elégedett, jogaiban nem korlátozott, öntudatában erős közösség életét tegye lehetővé. Ennek érdekében a német aktivisták - akiket egyébként 1933-ig Berlin is támogatott - kormányzati szerepet is vállaltak, miközben politikájuk alapelveiről, köztük az önrendelkezési joghoz való ragaszkodásról sohasem mondtak le. Utólag azonban az is nyilvánvaló, hogy politikájuk összességében nem hozta meg - a tagadhatatlan részsikerek ellenére sem - azokat az eredményeket, amelyeket vártak. Ezt azonban 1925-26-ban még nem lehetett látni, s ha Szent-lvány szeme előtt lebegett valamiféle vízió, akkor az mindenképp a fenti szudétanémet magatartás volt, s korántsem a prágai politikát szervilis módon kiszolgáló Csomoréké. Bár a Szent-lvány politikájában megjelenő irányváltást az 1925-ös parlamenti választásokhoz szokás kötni, valójában már korábban, 1922-1923-ban is érzékelhető volt, hogy 67
