Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
közül is sokan őt (is) látták az OKP-ban zajló viták hátterében. Bukovszky László kutatásai szerint erre a meggyőződésre jutott Lelley egyik fő támogatója, Kaiser Gyula is, aki egy néhány évvel később keletkezett kéziratában Szent-lványt nevezte meg a keresztényszocialista táborban bekövetkezett szakadás eszmei atyjaként: „...a Lelley-ellenes hadjárat mögött azok a személyek állnak, akiknek ellenszenves az igazi keresztényszocialista eszme, tehát: a liberális, szabadelvű, szabadkőműves zsidó világ: elsősorban Szent-lvány József és Tarján Ödön.”146 E véleményben azonban erős túlzás volt, miközben Kaiser azt sem vette észre, hogy a Lelley fél reál irtására indított akció mögött Budapest állt, s Szentlvány csupán eszköz volt Budapest kezében. A két magyar polgári párt együttműködésének szorosabbra szövését célzó kampányt lényegében a Kisgazdapárt 1924. augusztus 10-én, Rimaszombatban megtartott országos választmányi ülésén elhangzott Szent-Ivány-beszéd indította el. A Prágai Magyar Hírlapban már aznap közölt felszólalásában147 - amelynek jelentősége jóval túlmutatott a párt keretein - a szlovenszkói magyar politika új alapokra helyezéséről beszélt, amely gondolatsor központi elemét az jelentette, hogy mivel a békeszerződés megkötését megakadályozni nem tudták, s a határok állandósulni látszanak, a szlovenszkói magyar közösségnek „meg kell vetnie a lábát a Cseh-szlovák Köztársaság területén”. Ez pedig csupán az addigi forradalmi jellegű politika gyakorlati politikával való felváltása útján valósulhat meg, amelynek fontos elemeiként az erőteljes gazdasági munkát, a nemzeti demokratikus programot, valamint a magyar nemzeti és politikai munka egységes frontjának a megteremtését nevezte meg. Amellett, hogy a beszéd már megelőlegezte a Szent-lvány politikájában bekövetkező fordulatot, egyben elindította azt a vitát, amely az OKP és a Kisgazdák együttműködéséről, illetve az egységes párt megteremtéséről a következő hónapokban szinte uralta a szlovenszkói magyar közéletet. S az sem lehet véletlen, hogy Szent-lvány rimaszombati beszéde után alig egy héttel látott napvilágot Petrogalli Oszkár azon kezdeményezése, hogy a Szövetkezett Ellenzéki Pártok munkáját egy új operatív csúcsszerv, az ún. Intéző Bizottság létrehozásával tegyék hatékonyabbá.148 A puccsszerű kezdeményezés, amelyben Szent-lvány játszhatta a vezető szerepet, de amelyhez az OKP néhány vezető személyisége is asszisztált neki, a keresztényszocialisták Lelley vezette fő sodrának ellenállásán végül megbukott, ám véglegesen láthatóvá tette azt az egyre súlyosbodó konfliktust, amely az OKP-n belül kialakulni látszott, s amelyet Szent-lvány immár nem a két párt közötti együttműködés megerősítésére, hanem a magyar pártegység megvalósítására kívánt kihasználni. 1925. március 27-én a Prágai Magyar Hírlap vezércikkében ugyanis már úgy nyilatkozott, miszerint „a beállott politikai helyzetnek egyetlen kiútja van mindenki részére, és ez az egységes magyar párt...”149 Az aznap Tornaiján megtartott beszédében pedig sorsdöntő pillanatnak nevezte a kialakult helyzetet, s azt is felvázolta, miért akar egységes pártot, és hogyan képzeli el annak működését.150 Felvetése azonnal heves polémiát indí63