Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában

Csakhogy közben egyre inkább megismerte a prágai politika kétarcúságát, amelyet több kortársához hasonlóan ő is úgy értékelt, hogy a csehszlovák állam demokráciája több tekintetben csupán a többségi társadalmon belül működik, a kisebbségek számára azonban nem. így Szlovákia autonómiájára - amelynek amúgy is fontos szerepe volt a Felvidék visszaszerzésére szőtt budapesti tervekben - a kisebbik rosszként kezdett tekinteni a prágai centralizmussal szemben.

Nyílt leveléből azonban az igazi feltűnést azok a szavai okozták, amelyekben nem csupán a nyílt irredentizmust utasította el, hanem a korábbi merev sérelmi politika tarthatatlanságát is jelezte. „Meggyőződésem szerint - írta - az egyedüli lehetséges és helyes politika ma a békeszerződések által teremtett helyzetbe való behelyezkedés, és aki a negáció álláspontjára helyezkedik, vagy az irredentizmus zászlaja alatt akarja megvívni a politikai küzdelmet, akár a határon innen, akár azon túl, az a magyar nemzetnek nem barátja, de ellensége. Csak a tények komoly mérlegelése vezethet az egyedüli lehetséges okos politikához.”142

Az idézett gondolat jelentőségét az adja, hogy lényegében az első nyilvános kifejezése volt a politikai stratégiájában bekövetkezett váltásnak, amely 1923 után kapott igazán szerepet a felfogásában, s amely végül elvezetett az ún. aktivista kísérletéhez. E váltás lényegét az jelentette, hogy a korábban általa is gyakorolt, de eredménytelennek bizonyult sérelmi politikát143 olyan politikával kívánta felváltani, amely megállítja a magyar közösség folyamatos gazdasági és társadalmi térvesztését. Szerinte ugyanis csak ez orvosolhatta azt az elégedetlenséget, amely a magyar közvéleményben ekkor az ellenzéki pártok meddőnek tűnő sérelmi politikájával szemben kialakult.

Szent-lvány írása jelentős visszhangot váltott ki. A cseh és szlovák lapok úgy kommentálták, hogy az egyik vezető szlovákiai magyar politikus nyíltan elfogadja a versailles-i rendszer realitását, és szembehelyezkedik az irredentizmussal. A magyar közbe- szédben viszont arról folyt a vita, hogy mindez az ellenzéki politika feladását jelenti-e, vagy nem. Szent-lvány azonban azonnal cáfolta az ilyen felvetéseket, és kifejtette, hogy az irredentizmus elutasítása nem jelenti a magyarokat megillető jogokért való harc feladását. Sőt az ő szándéka ennek a küzdelemnek a hatékonyabbá tétele.

Abban, hogy Szent-lvány új politikai stratégia szükségességét vázolta fel, feltehetően az is közrejátszott, hogy a községi választások előtti időszakban egy új magyar párt bukkant fel a szlovenszkói politikában. Az 1923 áprilisában megalakult Köztársasági Magyar Földmíves Párt esetében az első olyan szlovenszkói magyar pártról beszélhetünk, amely Budapest helyett Prágával ápolt jó kapcsolatokat, s amelyet az ún. aktivista tábor pártjai közé sorolhatunk.144 Ráadásul a Csömör István vezette párt azt ígérte a falusi lakosságnak, hogy a földbirtokreform során földhöz tudja őket juttatni, így az ellenzéki pártoknak a falusi lakosság egy részének elpártolásától kellett tartaniuk. A szeptemberi községi választások és az azokat nem sokkal később követő járási és megyei voksolás azonban ezt a félelmet csak részben igazolta, hiszen az aktivista magyar pártnak csak egy-két telepü60