Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
Mindenesetre Szent-Ivány József a katalizátori szerepet töltötte be a Budapesthez kapcsolódó ellenzéki magyar pártok összefogásában, hiszen pártja már említett 1920. október 23-i nyilatkozata - amelyet Petrogalli Oszkár fogalmazott meg - volt az, amely lényegében elindította a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága megalakításának a folyamatát. Maga a Közös Bizottság 1920. december 7-én Ótátrafüreden jött létre, az OKP, a kisgazdák, a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség és a Szepesi Német Párt képviselőinek tanácskozásán, ahol a hatvan főben megállapított Közös Bizottság elnökévé Szilassy Bélát, a kisgazdák losonci vezetőjét választották.124 Néhány héttel később került sor a Közös Bizottság csúcsszervének, a Vezérlő Bizottságnak a felállítására, amely élére a keresztényszocialista Körmendy-Ékes Lajos került.125 A Közös Bizottság létrehozása azonban még nem jelentett szorosabb együttműködést annak tagszervezetei között, hiszen azok a világnézeti különbségek, amelyek a kisgazdák és az OKP között voltak, továbbra is leküzdhetetlen akadálynak bizonyultak. Vélhetően - bár erről a források nem beszélnek - viták forrása lehetett Szent-lványék és a keresztényszocialisták között az is, hogy Vojtech Tuka, aki ekkoriban még Budapest első számú jelöltje volt a szlovenszkói szervezkedés vezetőjének posztjára, az ellenzéki pártok fenti együttműködését a szlovák pártokkal, közte a Szlovák Néppárttal is, ki szerette volna bővíteni.126 Ez pedig a magyar kisgazdák számára nem lehetett rokonszenves elképzelés. A Közös Bizottság működése az első évben mindazonáltal viszonylag zökkenőmentes volt, aminek köszönhetően 1922 elején űjabb pártközi szerv, az ellenzéki pártok Központi Irodájának felállításáról született döntés. Az Iroda, elsősorban az azt vezető besztercebányai ügyvéd, Petrogalli Oszkár munkájának köszönhetően a magyar pártok fontos háttérintézményévé vált.127 Legalábbis Petrogalli korai - 1925-ben bekövetkező - haláláig biztosan. Szent-Ivány a szlovenszkói magyar pártok és magyarbarát erők összefogása mellett kezdettől fogva fontosnak tartotta a szudétanémetekkel való együttműködést is, amely gondolat ma ugyan kézenfekvőnek tűnik, de a saját korában nem is volt annyira egyértelmű. A két közösség együttműködésének ugyanis semmiféle korábbi hagyománya nem volt, a szlovenszkói magyarságnál jóval nagyobb létszámú és nagyobb politikai befolyással bíró szudétanémetek pedig kezdetben nem is érdeklődtek a Morva folyón túli területek iránt. Szent-Ivány azonban felismerte, hogy a prágai nemzetgyűlésben épp a szudatanémet képviselők lehetnek a magyar törekvések támogatói (a törvényjavaslatok és interpellációk beadásához az aláírók előírt minimális száma miatt szükség is volt a német aláírásokra), saját pártjának pedig a német Agrárpárt (Bund der Landwirte) természetes szövetségese lehet. Ennek jegyében már 1921 őszén szlovenszkói látogatásra hívta meg a német képviselők és szenátorok egy csoportját, akik végigutazták Dél-Szlovákiát, és természetesen ellátogattak a szepességi németlakta területekre is.128 Az ellenzéki pártok együttműködésének másik kézzelfogható eredménye a két háború közötti felvidéki magyar sajtó legfontosabb termékének, a Prágai Magyar Hírlapnak (PMH) 55
