Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
Megyei Gazdasági Egyesület volt, amelynek tevékenysége az impériumváltás hónapjaiban sem szakadt meg, s amely ebben az időszakban olyan - politikai, érdekvédelmi - szerepet is magára vállalt,100 amely amúgy nem tartozott a szorosabban vett feladatai közé. Szent- Ivány emellett az 1918 végén életre hívott Országos Földmívespárt gömöri helyi szervezeteire is támaszkodhatott, amelyek ugyan a csehszlovák megszállást követően felfüggesztették tevékenységüket, de amelyeket - új név alatt - gyorsan életre lehetett kelteni, és be lehetett vezetni a szerveződő pártalakulatba. Szent-lvány gömöri szervezkedésével egy időben Komárom környékén is aktivizálódtak a kisgazdák, akiket a korábban a Nagyatádi-féle Kisgazdapártban tevékenykedő Füssy Kálmán és Mohácsy János kezdtek megszervezni. Flogy a két lokális szervezkedés összekapcsolása kinek az ötlete volt, ma már nem visszakövethető, ám nem tévedhetünk nagyot, ha azt Szent-lvány Józsefnek tulajdonítjuk, aki - mint korábban már jeleztük - a csehszlovák megszállás előtti időkben is ott bábáskodott a kisgazdák és a Földmívespárt egyesülésénél. A pártszervezést az 1920 áprilisára kiírt parlamenti választások miatt rohamtempóban kellett elvégezni, és sokáig az is kérdéses volt, vajon sikerül-e az új párt hivatalos bejegyzése, hiszen a csehszlovák hatóságok ugyanezekben a hetekben már több magyar pártformáció létrejöttét megakadályozták.101 Az Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Pártot végül sikerült időben bejegyeztetni, ám a pártszervezés terén nem álltak jól, és a helyi szervezetek kiépítetlenek voltak. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy a párt csupán az Érsekújvári választókerületben állított külön listát, a Kassai választókerületben viszont a Keresztényszocialista Párt választási listáján indultak a jelöltjeik.’02 Köztük Szent-lvány József, aki a lista második helyét kapta Körmendy-Ékes Lajos mögött, s így az OKP listájáról jutott be a csehszlovák nemzetgyűlés képviselőházába. A magyar pártoknak s vezető politikusaiknak meglehetősen nehéz körülmények között kellett a választási kampányt lebonyolítaniuk, és a megfelelő számú voksot megszerezniük. S nem csupán azért, mert az 1920. február 29-én elfogadott 123/1920. és 124/1920. számú választási törvények szerint a magyar lakosságú kerületekben több szavazat kellett egy mandátum megszerzéséhez, mint a szlovák, de különösen a cseh lakosságú térségekben, hanem főleg azért, mert a választások előtt és alatt sem szünetelt a hatóságok fellépése a magyar politikai erőkkel szemben. Ebben különösen a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter, Vavro Šrobár által létrehozott ún. Propaganda Iroda járt elöl, amelyet 1919 elején - nevének megfelelően - elsősorban a csehszlovák állameszme szlovákiai terjesztésének céljából hoztak létre, de amely fokozatosan valamiféle nem hivatalos hírszerző és elhárító ügynökséggé alakult át. Az első parlamenti választások idején a fő feladata már elsősorban a magyar irredentizmus elleni harc volt, amelynek keretén belül a Propaganda Iroda ügynökei nem csupán megfigyelték a magyar nyelvű lakosságot, hanem a vélt vagy valós államellenes összeesküvések résztvevőit akár le is tartóztathatták, kihallgathatták, internálhatták.’03 Nyilvánvalóan nem véletlenül a nemzetgyűlési választások előtti napokban „göngyölítette fel” a Propaganda Iroda azt az állítólagos államellenes összeesküvést, amelyre hi47
