Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
III. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR POLITIKA ÉLVONALÁBAN III. 1. Mindenki maradjon a helyén Amikor 1919 első napjaiban az Olaszországból hazaszállított csehszlovák légiók elfoglalták a mai Dél-Szlovákia térségét, annak lakossága, amely akkor a régió peremén elhelyezkedő Pozsony és Kassa kivételével még szinte teljes egészében magyar volt, a megszállás tényét csak ideiglenesnek tartotta, s továbbra is Magyarország állampolgárának tekintette magát. Ezt az érzést a Vörös Hadsereg északi hadjáratának átmeneti érvényű sikerei még tovább erősítették, így az Ipoly menti, a gömöri, a bodrogközi vagy épp a Duna mentén élő magyarok csak nehezen fogadták el a csehszlovák állam realitását, s csupán 1919 késő nyarán, kora őszén kezdtek berendezkedni az azon belüli életre. A elfogadás és a beilleszkedés folyamata azonban nem volt sem gyors, sem könnyű, s különböző magatartásformák sorát termelte ki. A régi rendszer kiváltságosait alkotó birtokosok körében - akikhez Szent-Ivány is tartozott - gyakorinak számított, hogy birtokaik Magyarországon maradt részére, ottani rokonságukhoz költöztek, s ott várták ugrásra készen az újabb változást. Nagyobb részük maradt ugyan felvidéki birtokain, de visszahúzódott a kastélyai, udvarházai zárt világába, egyfajta belső magyar világot éltetve tovább. Passzivitásuk azonban csak részben volt önkéntes, s az új állam merev elutasítása éppúgy belejátszhatott, mint a rögtön az államfordulat után Prágában meghirdetett földbirtokreformtól való félelem. így csupán a birtokosok kis része vállalta osztályos hivatását, s állította vagyonát és tekintélyét a Csehszlovákiában rekedt magyarság szolgálatába. A kevesek közé tartozott Szent-Ivány József is. Az aktív politizálás vállalása nem csupán egyéni választás volt, hanem az egész magyar közösség részéről felmerülő stratégiai döntés kérdése is, hiszen érvényes békeszerződés hiányában sokan úgy vélték, hogy a csehszlovák politikába való belépés az adott helyzetben az új államjogi helyzet legitimációját növelné, s ezért azt el kell kerülni. 1919 őszére azonban az a stratégia kerekedett felül, miszerint a magyarság pozícióinak megőrzése érdekében nem szabad elutasítani az együttműködést az új hatalommal, aktív politikai munkával kell védelmezni a polgári és kisebbségi jogokat, miközben a fennálló helyzet törvényellenes és ideiglenes voltát kell hangsúlyozni.88 A magyar elit elhatározása a csehszlovák politikába való bekapcsolódásra bizonyos mértékig találkozott a prágai központi kormányzat szándékaival is, amely ha a jogalkotás és a kormányzás szintjén nem is 41
