Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VIII. A kíváncsi gazda. Szent-Ivány szakirodalmi és szépírói munkássága, szerkesztői vállalkozásai

VIII. 1. „Minden esemény és megfigyelés gyűjtése”

Szent-lvány József munkásságának egyik, egész életén, a szó szoros értelmében annak utolsó napjáig húzódó mellékágát képezi gazdasági, gazdaságpolitikai publicisztikája, szakírói, só't szakoktatói-népneveló' tevékenysége.508 Ami talán nem is történhetett másként. Hiszen kezdettől kikerülhetetlennek gondolta-előbb Gömörben, később, 1918 után csehszlovákiai magyar viszonylatban - a gazdatársadalom szerepvállalását a helyi viszonyok alakításában, majd a felvidéki magyarság megerősödésében, amiben alapvető jelentőséget tulajdonított a művelődésnek: „Művelődni kell, muszáj - hangoztatta-, tanulni és újra tanulni, ha emberi életet akarunk élni.”509 Birtokosként, gazdaként maga is mindig a legkorszerűbb módszereket igyekezett elsajátítani és alkalmazni gazdaságában, s ennek érdekében mindenkor figyelmesen tanulmányozta a külföldi szakirodalmat, amire gazdasági tanácsadóként és szakíróként is valamennyi alkalommal igyekezett felhívni mindenki figyelmét.

Bár egyik nyilatkozata szerint 1918 előtt „gyakorlati politikával” nem foglalkozott, gazdasági, azaz — ahogy ő fogalmazott - „gazdatársadalmi” téren már ekkor is egyre több szerepet és feladatot vállalt magára. S már ekkor is kitűnt problémaérzékelésével, szociális érzékenységével, társadalmi elkötelezettségével. Ez vezette húszéves kora táján az Országos Magyar Gazdasági Egyesületbe is, melynek megyei választmányi tagjaként, majd elnökeként nagy súlyt fektetett egyebek között a szervezet demokratizálására. Amíg például a választmány tagjait a munkabérek leszállítása foglalkoztatta, ő a mezőgazdasági termelés fokozásának lehetőségét vetette fel, a szervezet vezetőségében pedig szerinte teljesen „egyforma mértékkel” kellett volna részt venniük a „kisgazdáknak és földbirtokosoknak”.510 De már az első világháború előtt is arról írt cikket a budapesti Népszavába, hogy nem osztja azok nézetét, akik a munkabérek csökkentésén töprengenek, hiszen az „általános drágaság” miatt, „emberi szempontból” sem kívánható, hogy „ugyanolyan béreket fizessünk, mint évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt”. Ehelyett, vélekedett, a „belátással és szociális érzékkel bíró agrárius fehér-holló”, amilyen ő maga is, „nem [...Ja bérek leszorításában látja a föld jövedelmezősége fokozásának módját”, hanem „belterjesebb gazdálkodással” akár megduplázni is sikerülhet birtokai „tiszta jövedelmét s a terméshozamot anélkül, hogy a bérek csökkentésére szükség lenne”.5" Ekkori gondolkodásának, világszemléletének, kirajzolódni kezdő értékrendjének alapjai fogalmazódtak meg az alábbi, ez esztendőkre kiterjedő visszatekintésében, melyben egyúttal későbbi kisebbségi pártpolitikai és közösségépítő, valamint gazdasági szakírói és népművelői, művelődésszervezői tevékenységének kiindulópontjai is körvonalazódtak: „Ideálom a falu gazdasági, kulturális felemelése. [...] Hittem, hogy csak a színvonal minden téren való emelkedése képes az emberiséget megmenteni a hazug próféták és népvezérek romboló munkájától, és biztosítja a szabadság egészséges gyümölcseit, az elégedettséget és boldogságot.”512 Ami egyben azt is magyarázza, közösség- és pártszervezői, valamint politikusi tevékenyÍ74