Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VII. Új eszmék jegyében

amiket másképp, mint birtokai eladásával, nem tudott kezelni. Az általa választott megoldások azonban ismét rossznak bizonyultak, az adósságokkal megterhelt birtokrészek eladása a büntetőjogi felelősségre vonás árnyát vetítette fölé. Ez történt például a Méhi község gazdáival folytatott vitájában is, amelynek gyökerei még 1928-ig nyúltak vissza. Akkor ugyanis a gömöri község melletti erdőrészét 250 ezer koronáért az ottani gazdáknak eladta, akik a kialkudott összeget ki is fizették neki. Csakhogy közben kiderült, hogy a birtokrész mintegy másfél millió koronával volt megterhelve, amit Szent-lvány a méhiek sürgetésére sem vett le a birtokról, amit így azok nem írathattak saját nevükre. A gömöri gazdák végül bíróságra adták az ügyet, amelyben első fokon a rimaszombati kerületi bíróság, másodfokon pedig a kassai felsőbb bíróság is a méhieknak adott igazat. Ez azonban már 1937 végén történt, s az első bécsi döntés miatt az ítélet végrehajtására nem kerülhetett sor.506

A méhi ügy azonban nem volt egyedülálló, és a magyar politikus helyzetét még tetézte Szentivánfürdő teljes csődje, ami oda vezetett, hogy a Subalpina részvénytársaság csődeljárás alá került, és a fürdőt 1935 őszén 900 000 korona kikiáltási árral nyilvános árverésre kívánták bocsátani.507 Az árverés helyett azonban végül olyan megegyezés született, amelynek értelmében a fürdőt adósságai fejében 1936-ban a Tatra Bank vette át, majd attól az államhoz került. Igaz, az állam jelentősen rosszabb gazdának bizonyult Szent- Iványnál, hiszen semmit nem fektetett a fürdőbe, amely gyorsan enyészetnek indult, s 1939-ben végleg bezárta kapuit.