Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VII. Új eszmék jegyében
Szent-lvány politikai kommunikációjában bizonyos változás már 1931-tó'l megfigyelhető' volt, amikortól - az akkor még nem túl gyakori - nyilvános megszólalásai során a korábbiakhoz képest keményebben fogalmazott Prága politikáját illetően. Szóhasználatából ekkor azonban még hiányoztak a következő években olyan gyakran felbukkanó „nemzeti radikális” és a „magyar nacionalimus” szókapcsolatok. Ehelyett az 1931. március 22-én, Rimaszombatban, az MNP országos pártértekezletén megtartott beszédében még az „újarcú magyarok” kifejezést használta és nevezte meg célként, amely akkoriban- Győry Dezső azonos című verseskötete kapcsán - korántsem nacionalista hívószóként működött. 1932 májusában Szent-lványi háromhetes politikai körútra indult, amely során Dunaszerdahelytől Királyhelmecig szinte valamennyi, a Magyar Nemzeti Párt szempontjából fontos települést felkereste: meglátogatta a pártalapszervezeteket, népgyűléseken szónokolt, választókkal beszélgetett. A körút jelentőségét elsősorban az adta, hogy az MNP- nem csupán a külső szemlélők, hanem a pártvezetők szerint is - hullámvölgybe került, irányát tekintve bizonytalanná vált, amit a választók is érzékeltek. Ebből a helyzetből kellett a pártvezér kőrútjának kirántania a pártot. Ám Szent-lvány számára személyes jelentőséget is kapott a körút, hiszen az előző években kicsit elveszítette a kapcsolatát a választókkal, amelyet ismét meg kellett erősítenie. S talán arra is jók voltak ezek a kisvárosi és falusi találkozók, hogy Szent-lvány felmérje annak az új szókincsnek és retorikának a hatását, amelynek leghangsúlyosabb elemét a „radikális nemzeti politika” szókapcsolat jelentette. Azt pedig, hogy mit értett ő nemzeti radikalizmus alatt, egy Léván megtartott beszédében így fejezte ki: „Mit akarok? Radikális magyar nemzeti szellemet. Szemben állok mindenkivel, aki a nemzetem ellen tör. Elsősorban a mai kormánypárt egész rendszerével, aztán az internacionalizmusba takarózó vagy a csehszlovák pártokba húzódó zsebmagyarokkal. Ezeknek azt mondom, aki nincs velem, az ellenem van. Belül a magyar nemzetmentő reális munkát követelem minden magyartól.”460 Majd ugyanezt pontosítva egy kassai beszédében két fontos pillérét nevezte meg nemzeti radikalizmusának: a radikális kemény nacionalizmust és a magyarság egészét felkaroló szociális munkát. Az 1930-as évek elején retorikája kétségkívül megváltozott. A kérdés csupán az, s ez a hiányzó források miatt ma még nehezen dönthető el, hogy ez csupán a körülötte változó világhoz való külső alkalmazkodást jelentette-e, vagy világlátásának mélyebb átalakulását jelezte. Mindenesetre az 1934. január 1-jén írt hagyományos újévi beköszöntőjében461 az elmúlt időszak eseményeit értékelve nem csupán az általa lélektelennek nevezett „marxizmus halálharangjának” megkondulásáról írt (miközben Marxot az egyik legnagyobb elmének nevezte), de arról is, hogy az általa internacionalista eszmeként minősített liberalizmus beteg és halálra van ítélve. írásában az első világháborút követő tizenhat év nagy győztesének a marxizmussal és a liberalizmussal szemben a nacionalizmus gondolatát nevezte, elválasztva egymástól az olykor a sovinizmust is programjukba iktató „régi nemzeti programokat” és az általa „új nacionalizmusnak” nevezett eszmét, amely társadalmi, 156
