Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VII. Új eszmék jegyében
Bethlen István 1931. augusztusi lemondásával egy hosszan tartó, jól követhető irányvonallal bíró korszak zárult le a magyarországi politikában. S bár a határrevízió tekintetében sem Károlyi Gyula, sem pedig Gömbös Gyula kormányának megalakulása nem jelentett gyökeres fordulatot a Bethlen-korszakhoz képest, az új adminisztráció a trianoni határokon kívül rekedt magyarok között is új, saját bizalmi embereket keresett magának. Ez egyben azt is jelentette, hogy megszűnt a szlovenszkói pártvezérek biztos budapesti háttere, amelynek következményeként 1932 őszén Szüllőt az addig a politikában szinte ismeretlen Esterházy János váltotta az OKP élén. Mivel a szakirodalom abban megegyezik,458 hogy Esterházyt Budapesten jelölték ki erre a tisztségre, ezért a Magyar Nemzeti Párt szempontjából is fontos lehet, hogy egy évvel korábban (igaz, még Bethlen miniszterelnöksége idején) az addig szintén nem túl ismert jarosst a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga ugyanazon 1931. június 11 -i ülésén választották meg a Liga alelnökévé, amelyen Esterházy a Liga elnöki tisztét elnyerte. Kézenfekvőnek látszik a feltételezés, hogy Budapesten már ekkor potenciális pártvezérekként kezelték mindkettőjüket, s a népszövetségi liga élére való megválasztásuk előkészítése volt a későbbi változtatásoknak. Csakhogy a Magyar Nemzeti Párt esetében korántsem volt olyan könnyű a váltás, mint az OKP-ban, bár ott is le kellett törni a keresztényszocialista párton belül erős lobbit alkotó ún. papi szárny ellenállását, hiszen az MNP-ben a pártelnök kicserélése semmit sem oldott meg. Az országos pártelnök ugyanis Törköly volt, az ügyvezető elnök pedig Szilassy, míg Szent-lvány a stratégiai kérdésekben a döntő szót birtokló pártvezérnek számított. Ezért mondhatta azt, amikor Szüllő lemondásakor feltették neki a kérdést, hogy nem készül-e hasonlóra, hogy „nekem nem kell lemondanom, mert én nem adminisztrálom a pártot eddig sem”,459 amely válaszban persze az a gondolat is benne volt, hogy a pártvezér sokkal több, mint egy leváltható pártelnök, s hogy ő nem kívánja senkinek átadni ezt a tisztséget. Szent-lvány nyilatkozata azonban nem tudta elfedni a valóságot, hogy a változásokat az MNP-n belül sem lehet megállítani, amelyeknek legfontosabb jele az volt, hogy a párt 1933. május 29-én, Léván megtartott kongresszusán Szilassy helyett Jarosst választották ügyvezető elnökké. Ám az MNP-ben mégsem történt meg az áttörés, hiszen Jaross ugyan fokozatosan átvette a párt operatív irányítását, és szép lassan maga alá szervezte a pártstruktúrát, ám a programadó vezéri szerep továbbra is Szent-lványé maradt. Mindez egyfajta munkamegosztást jelentett, hiszen míg Jaross ügyvezető elnökként a pártapparátus napi munkáját irányította, addig Szent-lvány a közvélemény felé képviselte a pártot. Szüllő és Szent-lvány között párhuzamot jelent, hogy bár érzékelték a pártvezetés fiatalítására vonatkozó, s talán kevésbé önjáró személyekkel való frissítésének a budapesti szándékát, a szlovenszkói magyar politika irányítását mégsem akarták kiengedni a kezükből. Szüllő megtartotta a szövetkezett pártok közös parlamenti klubjának az elnöki posztját, s a külföld felé továbbra is egyfajta szlovákiai magyar külügyminiszterként igyekezett fellépni. Szent-lvány pedig, aki 1932 elejétől megújult aktivitással tért vissza a nagypoli-153
