Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VII. Új eszmék jegyében
VII. Ú) ESZMÉK JEGYÉBEN VII. 1. A nemzeti radikalizmus hullámán Az, hogy 1928 és 1932 között Szent-lvány József a nagypolitika első' vonalából való - részben önkéntes, részben azonban a körülmények által kikényszerített - hátralépést választotta, nem maradt következmények nélkül sem a felvidéki magyar politikai életben betöltött szerepét, sem a Magyar Nemzeti Párt politikai irányvonalát illetően sem. Befolyásának csökkenését a sajtóra, elsősorban a Prágai Magyar Hírlapra gyakorolt hatásának a gyengülése is jelezte. Igaz, ez összefüggött a korszak talán legtehetségesebb szlovenszkói magyar hírlapírójának, a lap főszerkesztőjének, Dzurányi Lászlónak a Prágai Magyar Hírlaptól való távozásával is. A kitűnő tollú, ám meglehetősen költséges életet élő, állandóan anyagi gondokkal küzdő Dzurányi mindig is Szent-lvány emberének számított a lapnál, s Szüllő nem is nagyon szívelte. Ám azt az OKP elnökének is el kellett ismernie, hogy a Prágai Magyar Hírlapból Dzurányi csinált sikeres lapot, s tette azt Szlovenszkó egyik legnépszerűbb és befolyásos sajtótermékévé. Az 1930-as évek elején azonban Dzurányi a szlovenszkói magyar politika két fontos tényezőjével is konfliktusba került: egyrészt a lap mögött álló szindikátus igazgatójával, a befolyásos losonci vállalkozóval, Tarján Ödönnel, akivel személyes és anyagi természetű vitái voltak, másrészt azzal a Flachbarth Ernővel, aki a Vojtech Tuka ellen indított per453 miatt ekkorra már elhagyta Csehszlovákiát, de Pesten továbbra is megkerülhetetlen volt a felvidéki ügyekben. Bár a Dzurányi körül kirobbanó konfliktusokat a tehetséges hírlapíró maradásában érdekelt Szent-lvány sokáig sikeresen tudta kezelni, ezúttal azonban márő sem segíthetett, s Flachbarth közbenjárására a lap igazgatótanácsa 1932 tavaszán menesztette az addigi főszerkesztőt.454 Dzurányi és a vele együtt a lapot elhagyók (többek között Győry Dezső) távozásával a lap egyre inkább Forgách Géza, majd Szvatkó Pál befolyása alá került, akik - különösen ez utóbbi - Esterházy embereinek számítottak.455 Ami egyben azzal is járt, hogy a korábban a lapban gyakran publikáló, s vezércikkek tucatját író Szent-lvány egyre inkább kiszorult a lapból, illetve a Prágai Magyar Hírlap sem biztosított már automatikusan sajtóhátteret politikai kezdeményezéseihez. Ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Pártban is hangsúlyeltolódás következett be, s az a többek között Törköly és Jaross által képviselt szándék erősödése volt észlelhető, amely az aktivista politika maradványainak felszámolását és az OKP-hoz való közeledést szorgalmazta. Ez utóbbi szempontjából nem volt mellékes, hogy voltak, akik Jarosst Szüllő nemzeti pártba beépített embereként tartották számon, ami a külső szemlélő számára Í5I
