Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
vékenységet folytatott a szlovákiai magyar evangélikusok érdekében. Ebben az érdekvédelmi munkában központi szerep jutott Szent-Iványnak, aki kiterjedt közéleti kapcsolatait és tekintélyét felhasználva próbált eredményeket elérni. 1922 őszén a Szövetség általa vezetett küldöttsége T. G. Masaryk köztársasági elnökhöz is bebocsátást nyert,443 amely audiencián ismertették a szlovenszkói magyar evangélikusok legfőbb gondjait. Többet azonban, mint megértő szavakat, nem tudtak elérni. Szent-Ivány József, akit egészen a korszak végéig minden alkalommal újra és újra megválasztottak a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség világi elnökének, köztudottan egyik legfőbb szószólója volt a szlovákiai magyar evangélikusok egyházszervezeten belüli helyzete rendezése mellett a magyar lelkészképzés megszervezésének,444 illetve a magyar esperesség létrehozásának. A Magyar Evangélikus Szövetség 1928. szeptember 20-i rimaszombati közgyűlésén egyebek közt kiemelte, hogy annak létrejöttét két szükséglet befolyásolta: „Az egyik az evangélikus vallás erejével való védelmezése a keresztény erkölcsi életfelfogásnak az ellene intézett támadásokkal szemben. A másik az egyházi törvényhozás és igazgatás alkotmányosságának biztosítása a forradalmi megrázkódtatások idején és ezzel egyszersmind a protestáns demokrácia minden programjának alkalmazása a magyar evangélikusság egyházi kerületeire is.” Beszédében ugyanekkor elutasította, hogy a magyar evangélikusság kezdeményezése esetleg szeparatisztikus célokat szolgálna és a „magyar irredentizmusból” táplálkozna.445 A Szövetségben végzett tevékenységét szándéka szerint mindig is igyekezett különválasztani a politikától, s a Szövetségnek a pártpolitikában való részvételét sem támogatta. Egyben azonban azt is hangsúlyozta, hogy a Szövetségben végzett munka egyszerre jelenti az egyházért és a nemzetért való küzdelmet, s kiállt amellett, hogy a Szövetség egyházpolitikai kérdésekben is állást foglaljon, s hogy a nyelvi sérelmeket, amelyek egyszersmind a protestáns demokrácia szellemébe ütköztek, szóvá tegye. Az egyházért és a nemzetért való felelősség gondolata olvasható ki a Magyar Evangélikus Szövetség létrehozásának tizedik évfordulóján, 1932. október 30-án Pozsonyban tartott ünnepi közgyűlésén mondott beszédéből is, amelyben a „megújhodás korát”, a magyar evangélikus egyházak „organikus összefogásának”, valamint az evangélikus ifjúság szerepvállalásának programját hirdette meg. „Nem vagyunk szeparatisták - hangsúlyozta ismét. - Érezzük a hit mélységeit lelkűnkben és türelmünk krisztusi. Az evangéliumunk alapja a szeretet, de protestánsok vagyunk és nem tűrünk elnyomást, nem bírunk el bilincseket, és mindig protestálni fogunk történelmünk, tradícióink szellemében önérzetesen, elszántan minden szabadságcsorbítás ellen, akár egyházszervezeti, akár szellemi legyen az. Demokráciával született egyházunk organizmusát nem engedjük elveszni és tiltakozunk minden oktroj ellen.”446 A „népi, magyar és evangélikus kultúrmunka” fontosságát, egy „magasabb evangélikus szellemiségnek” a „szó és írás erejével és hatalmával" történő kiépítését és képviseletét hangoztatva nemegyszer szólalt fel „a vallásellenes [...] világáramlatokkal” szemben. A Szövetség 1936. október 1 5-i pozsonyi évi közgyűlésén nyílt harcot hirdetett a kommu-148
