Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

I. Előszó. Szent-Ivány József helye a szlovákiai magyar emlékezetben

Persze ilyetén elképzelései, felfogása mögött észre kell vennünk erős idealizmusát is, különösen amikor arról beszél, hogy ha a magyar kisebbség „gazdasági nyomorát enyhítjük, megtaláljuk a politikai egységét is, mert megszűnnek magyar és magyar között az ádáz kenyérharcok és világnézeti ellentétek”. A Magyar Nemzeti Pártot is ezen érvelési logika nyomán hívta életre, „mert semmiféle osztályérdekből folyó oktalan és mesterkélt kenyérharcot [a] magyarok között” nem akart.11 Csakhogy a valóság erre gyorsan rácáfolt, amit politikai és kultúraszervezési kudarcaiból neki is hamar fel kellett ismernie.

Szent-lvány a társadalmi és közélet egyéb területein is kitűnt aktivitásával; vezető személyisége volt például a Szlovákiai Magyar Evangélikusok Szövetségének. Eközben szenvedélyes sportember (sportszervező), buzgó természetjáró, felelősségteljes erdőkerülő, vadász. A legteljesebb személyes kötődéssel vall a természetről, természetszeretetéről (ez novelláiból is egyértelműen kiviláglik). Móricz Zsigmondhoz írt leveleiből is kihallani, milyen pihentető, lélekerősítő hatással van rá a természet: „...jó ideig kint lehettem a hegyekben, szarvasaim után és ott úgy jó magasan [...] élvezhettem az otthon maradt gondolatok jó emlékeit”,12 ami leveleiben nemritkán panaszolt fáradtságára, kimerültségére is kitűnő gyógyírnak bizonyult.

Szent-lvány közvetlen, ennélfogva népszerű személyiség volt. Előadókörútjait általában nagy érdeklődés kísérte, vidéki előadásait többször szakította félbe „percekig tartó, zúgó helyeslés és éljenzés”.13 A vita, a nézetek és álláspontok egyeztetésének, ütköztetésének híveként sokoldalúan felkészült, éles elméjű debatter volt, aki meggyőződéssel vallotta, hogy „a fegyverek fogyatékosságát jelenti a tárgyilagos vitától való eltérés”. „ízes szavú, joviális, megnyerő emberként” jellemezte Szent-Iványt Peéry Rezső, aki még édesapja, a szintén a liberalizmus eszméivel rokonszenvező szabad pozsonyi polgár, a széles körben ismert és közkedvelt orvos és városszépítő rózsanemesítő, dr. Limbacher Rezső házában ismerte meg őt, akinek „A szabadelvűbb, józanabb politikai gondolkodás és gyakorlat, a tolerancia és a kritikus szemlélet kapott hangsúlyt és lehetőséget gondolkodásában”, ám akit egy alkalommal, „egy hangos és víg társaságban feltűnően komolynak, elmélázónak” is tapasztalt, „mint aki elvágyódik környezetéből”.14

Mindazonáltal két világ határán élt. Már felismerte a média hatalmát és tudta is azt használni, ez a modern politikusok jellemzője volt. Beidegződéseiben azonban még magában hordozta a 19. század örökségét is, aminek jeleként politikai ellenfeleivel olykor párbajt is vívott. Mint az 1925-ös és 1926-os esztendő fordulóján, amikor először jabloniczky Jánossal, néhány héttel később pedig Lelley Jenővel került összetűzésbe. A két párbajra természetesen nem Csehszlovákiában került sor, ahol nemcsak tilos, de az ország kultúrájától idegen is volt a viták megoldásának ez az elavult módja, hanem Magyarországon, ahol az 1920-as évek elején az úri elit körében még virágkorát élte a párbaj. Ha hihetünk forrásainknak, Szent-lvány 1925. december 10-én azért vívott az Országos Keresztényszocialista Párt német származású pozsonyi politikusával, Jabloniczky Jánossal könnyű szablyával párbajt, mert a parlamenti választási kampány során megjelentetett

13