Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
eszméjét, lehet bár az „egy darabja valamely világmozgalomnak, lehet a kisebbségi élet geográfiai vagy etnográfiai határok közé szorított tükre”, óhatatlanul hiányos marad. S bár ugyanekkor tudatában van annak is, hogy irodalomról lévén szó, a teljes egységre törekedni nem lehet, a „nemzeti egységet”, a „realitások” figyelembevételét az adott európai és kisebbségi helyzetben különösen fontosnak vélte, aminek nemcsak a „nemzetszervezésben”, hanem az „irodalomszervezésben” is érvényesülnie kell. Ami a maga addigi - akár a Magyar írásban, akár a Kazinczy Szövetkezetben is megnyilvánuló - „programját” is magyarázta, melynek egyik lényeges eleme a szlovenszkói magyar irodalom megismertetése Csehszlovákia határain kívül is, s bekapcsolása a magyar irodalom egyetemébe, igazolásául annak, hogy „kisebbségi szellemi életünk” érdemes „az egyetemes magyar szellemi életben való helykövetelésre”. Persze a minőség érvényesítése mellett a szlovenszkói magyar írónak, irodalomnak „a magyar könyvpiac bevételének” egyéb feltételeit is figyelembe kellett vennie (ilyen például a magyarországi könyvkartell védekezése a „Szlovenszkóból a pesti, debreceni, szegedi stb. piacokra kerülő könyvek konkurenciája ellen”). Ez tette lehetségessé is, szükségessé is, hogy mind a Magyar írás, mind a Kazinczy Szövetkezet úgymond odamenjen „a fiatal magyarországi magasabb szellemiség” képviselőihez, felkínálva nekik a megmutatkozásra e két fórum nyilvánosságát. A szlovenszkói magyar íróknak pedig, hogy egyfelől közös parcellán jelenhessenek meg velük, másfelől pedig, hogy előttük is nyitva legyen az út a nagyobb - magyarországi - olvasóközönség, illetve a kritikai megmérettetés felé.383 Az „ügybuzgalmi kiadó” (Kazinczy Szövetkezet) Ismeretes, hogy a főhatalomváltás után Csehszlovákiában a magyar könyvkiadás (is) jó ideig nem, s később is csak nehezen tudott lábra kapni. Ennek okai jórészt szintén ismertek, s elsősorban azokra a történelmi-kulturális, valamint társadalomszerkezeti és politikai körülményekre és sajátosságokra vezethetők vissza, melyek az új országhoz került néprész életét, művelődését, irodalmát jellemezték, s melyeket munkánkban már eddig is többször érintettünk. Az idevágó lehetséges szempontok egyike a potenciális olvasóközönség oly mértékű „szervezetlensége és széttagoltsága”, hogy „a könyvkiadás anyagi felelősségét senki nem merte vállalni”, ami ugyancsak „végzetesen hatott az irodalmi élet kialakulására”. Mivel azonban az író mindenképp szerette volna művét nyomtatásban látni, megkereste az annak saját költségen való kiadásához szükséges helyi lehetőségeket, minek következtében „felburjánzott az előfizetők gyűjtésének évszázados rendszere”. Ami viszont egyfelől - tekintve, hogy „nem a közönség irodalmi ízlésére, hanem nemzeti érzésére hivatkozott” - semmilyen garanciáját nem nyújthatta a színvonalnak, másfelől pedig „kirekesztette a rendszerből” a könyvkereskedelmet, mely „legjobb esetben Magyarországról importált könyveket [...] terjesztett vagy áttért a jövedelmezőbb papírkereskedésre”.384 135
