Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
érintőlegesen Esterházy, Szüllő és Csáky Mihály révén a politika is befolyásolja a tanácskozás menetét, befolyást gyakorolva az irodalomra is.321 Az írótársadalmat ezúttal tizennégyen képviselték, akikhez még a házigazdát, illetve a három megjelent politikust kell hozzászámítani, ami az előző évi részvételhez képest visszalépést jelentett. A tanácskozás rendkívül alapos és részletes, az irodalmi decentralizáció és irodalmi koncentráció kérdését összefoglaló bevezető előadását Sziklay Ferenc tartotta. S bár azt a bizonyos vonatkozásokban konzervatív gondolkodású Sziklay is elismerte, hogy az „irodalmi alkotás” szabadsága mindenkinek felhatalmazást ad, hogy „úgy írjon, ahogy jónak látja”, ahogy a „meggyőződése diktálja”, ám mindenkit óva intett az irodalmi extravaganciától, a szélsőséges kísérletezésektől, mondván, hogy a szlovenszkói magyar közegben ezek semmiképp sem találhatnak táptalajra s olvasókra.322 Gayer Veronika disszertációjában rámutatott arra, hogy Sziklay szerint - amint a kultúrreferens-író előadásában is kitért rá - az írók együttműködése egyfelől „kulturális központhoz”, másfelől „személyhez kötött”, s ez utóbbi „összetartó személy” szerinte Szent-lvány József lehetett volna.323 Egyidejűleg kettőjük bonyolult és váltakozó viszonyát, illetve a kultúrreferensnek a Kúriához, valamint a Kazinczy szövetkezetesítéséhez való, későbbi viszonyulását ismerve, Gayer szerint Sziklay ekkor „a Kúriát és [...] a Kazinczy Szövetkezetei tartotta életképes formának”,324 bár- Simplexe vonatkozó gúnyiratát325 olvasva - ezzel kapcsolatban erős kétségei is voltak (lehettek). A második Szentiváni Kúria résztvevői határozatukban egyértelműen a „középen maradás”, azaz a fenti értelemben vett irodalmi koncentráció programja mellett döntöttek, mely „az irodalom nemzeti jellegét a legszélesebb liberalizmussal kívánja értelmezni”, és „magáénak vall minden irodalmi értéket, amely a magyar nyelv eszközeivel dolgozva nem tagadja meg a nemzet testével való közösséget”. Ugyanekkora „legszigorúbb kritikával” kívánták felvenni a harcot „mindenfajta irodalmi dilettantizmus ellen”, jelentkezzék az „akármelyik oldalróľ [kiemelés - T. L.]. Egyidejűleg a nyilatkozat kiemelte és név szerint is megnevezte azokat, akik „áldozatkészségének” köszönhetően összegyűlt a Kúria első tanácskozásán meghirdetett pályázatokra szánt, 75.000 koronát kitevő pályadíj összege, mely mellett Esterházy János gróf további 1 5.000 koronás összértékű jutalmat ajánlott fel egy, a magyarság történelmét népszerűsítő munka megírására.326 A Szent-lvány József vezette liptószentiváni Subalpina Rt. 3.000 koronás jutalmát a Kúria egyhangú határozattal a prágai költők előző évi Nyitott könyvének szerzői (Darvas János, Győry Dezső, Szenes Erzsi és Vozári Dezső), valamint Az ember és árnyéka című verseskönyvéért Mécs László között osztotta szét. Szent-lvány, illetve a Subalpina Rt. - olvashatjuk az idézett határozatban - egyébként az 1931-es esztendőre is kiírt egy 5.000 koronás pályadíjat nehéz anyagi helyzetben levő, ám színvonalas munkát közreadó szerzők számára. A Kúria napirendjére került továbbá a prágai Pen Klubnak a csehszlovák fővárosban élő magyar írókhoz intézett felhívása, miszerint azok lépjenek be tagjaik közé. Ők azonban úgy foglaltak állást, hogy amíg „a magyar szellemi termékek behozatala [az országba-T. L.J még mindig ne-122