Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
„magyar nemzeti irodalmi koncentráció közlönyének” kell lennie, mivel, úgymond, „Meg kell menteni ezt az irodalmi szérűt a magyar írásnak”.281 Az 1929. december 7-én Szent- Iványhoz írt levelében a bejei politikus-művelődésszervezőnek is kifejtette a „nemzeti koncentrációnak” nevezett elképzelését a magyar irodalom egységének Nyugat-beli helyreállításáról. Vagyis, „a szlovenszkói tehetségeknek is helyet” adva az egész magyarságot akarta „egyesíteni egy irodalmi fórumon”. Véleménye szerint ugyanis a szóban forgó „koncentrációt” csak az irodalom terén lehet elérni, mert „ettől minden politikai gyanú távol á||” 282 programját az 1929. decemberi Országos Magyar Könyvhét alkalmából a Prágai Magyar Hírlapba írt üzenetében is kifejtette, mondván, hogy „A Nyugatban koncentrálni akarjuk politikamentesen a magyar irodalom erőit és tehetségeit, és szívesen látjuk hasábjainkon a fiatal szlovenszkói írótehetségeket, sőt, reméljük, hogy a szlovenszkói magyarság általában szívesen figyel fel törekvéseinkre...”283 Móricz tehát azzal, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom és írók felé is meg kívánta nyitni a Nyugatot, egyúttal a piac bővítését is szerette volna elérni lapja számára. Idézett levelében meg is kérte Szent- Iványt, hogy segíthetne neki a terjesztésben, hogy „köreitekben propagandát csináljanak a fiatalok”.284 Bár a lap eddig is szabadon bejuthatott Csehszlovákiába, a pozsonyi Lipa kereskedő cégnek - mely 1927. július 16-tól a Nyugat szlovenszkói főbizományosa és terjesztője volt - a számonkénti negyven példányt sem sikerült eladnia belőle, és a lap csehszlovákiai képviseletét csak Móricznak - s csupán szlovákiai barátai, kapcsolatai (Sebesi Ernő, Fábry Viktor, Tamás Mihály, Szent-lvány József stb.) bevonásával - sikerült állandósítania.285 De például az is felmerült - az író eperjesi előadóestje után - Móricz és Szent-lvány között, hogy a Prágai Magyar Hírlap 1930 februárjában megszűnt irodalmi melléklete, a Képes Hét helyett annak előfizetői a Nyugatot kapták volna meg. Egyedül az jelentett gondot, hogy a két lap ára jelentősen eltért egymástól (míg a Képes Hét előfizetése csupán 140 koronába került, addig a Nyugaté 260-ba!). A fenti lehetőség azonban, tekintettel a Képes Hét népes, kétezres (!) előfizetői táborára, még így is erősen foglalkoztatta Móriczot, amennyiben - mint Szent-lvány felvetette - az ügylethez a Magyar Nemzeti Párt némi kiegészítéssel is hozzájárult volna.286 Az elképzelés - a Képes Hét előfizetőinek érdektelensége folytán - végül mégsem valósult meg, bár 1930 augusztusában még arról tájékoztatta Móricz a Nyugat kiadói igazgatóságát, hogy Szent-lvány felajánlotta neki, pártja „hivatalos irodalmi fórumnak fogja tekintetni” a lapot.287 A „nemzeti koncentráció” Nyugat-beli móriczi programja tehát - ha közvetetten is — fontos szerepet játszott (játszhatott) a Szentiváni Kúriához vezető folyamatok és felismerések alakulásában. És feltehetően nem volt véletlen az sem, hogy az Csehszlovákiában épp Szent-lvány józsefben, valamint a Prágai Magyar Hírlapban és szerkesztői köreiben (például Dzurányi Lászlónál, Győry Dezsőnél) talált éppen a legtermékenyebb talajra. Szent-lvány teljes mértékben egyetértett Móricz elképzelésével az „egységes magyar irodalomról”. Ám rögtön hozzátette, hogy annak „lesznek ellenségei minden oldalon”, bár - nyugtatta meg az írófejedelmet - ez nem kell, hogy zavarja, mert „igen nagy szükség Í13
