Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
át (akinek ideje nagy részét a Losoncon székelő Iroda irányítása kötötte le, így a gyakorlati főszerkesztői teendők Prágában tulajdonképpen a felelős szerkesztő Flachbarthra maradtak). Nem csoda hát, ha a lap eleinte nem igazán válthatta be a hozzá fűzött reményeket; részben példányszámának alakulását illetően sem,259 de a szerkesztőségen és kiadóhivatalon belül is állandóak voltak a villongások a lap magyarországi emigráns, illetve szlovenszkói munkatársai között. Ráadásul már ekkor előkerültek a keresztényszocialisták és Szent-Iványék közti, az ellenzéki politizálást illető és a lap befolyásolására vonatkozó elvi ellentétek. Ugyanakkor a napilap működési formájának megoldatlansága miatt is nehéz volt előteremteni annak anyagi fedezetét; az 1922. július 10-én Körmendy-Ékes Lajos kassai otthonában a Prágai Magyar Hírlap ügyeivel (is) foglalkozó pártvezetői megbeszélésen döntöttek arról, hogy a lap kiadására egy új részvénytársaságot hoznak létre, s az addig keletkezett fedezetlen kiadások pótlására Szent-lvány József - korábbi százezer koronás adománya mellé - újabb ötvenezer koronás pénzbeli segítségre tett ígéretet.260 Az első számok előállítási költségeit például, amint arról Szent-lvány József tíz évvel későbbi, lírai hangulatú, költői emelkedettségű jegyzetében megemlékezik, magánszemélyek adták össze, amihez ki ezer koronával, ki az éves lóheremag-termése, ki pedig a répatermése utáni bevételével járult hozzá.26lÁm annak ellenére, hogy további magánszemélyek (pl. némely losonci gyárosok) és más források is jelentős összegeket áldoztak a lap megjelentetésére, a Prágai Magyar Hírlap kiadásának anyagi megoldatlansága még évekig megmaradt, olyannyira, hogy volt, aki - mint Dzurányi László vagy Sziklay Ferenc - már annak további megjelentetését is célszerűtlennek tartotta. A megszüntetésére végül a keresztényszocialistáknak a lap melletti kiállása miatt nem került sor.262 Petrogalli 1925-ben bekövetkezett korai halála után azonban - a lapban többek között Szent-lvány búcsúztatta megrendültén - a főszerkesztői szék megüresedett, és helyét néhány hónappal később a pártvezér kifejezett óhajára, „barátja és bizalmas embere”263 Dzurányi László vette át, amiből adódott is számos kisebb-nagyobb konfliktus a két szövetkezett ellenzéki párt között, illetve a lap szindikátusában, mert a „kerszocok Szent-lvány emberének” tartották,264 és főszerkesztői regnálásának évei alatt többször is megpróbálkoztak az eltávolításával. Ám addig is, míg Dzurányi, Petrogalli 1925. februári halála után 1925 júliusától - eleinte még csak „adminisztratív főszerkesztőként” - ténylegesen is elfoglalhatta a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztői székét, Szent-lvány - ahogy Győry Dezső fogalmazott emlékiratában - „átmenetként” „megvette neki” a pozsonyi Magyar Újságot.265 Az Angermayer pozsonyi nyomdász család tulajdonában levő, magát függetlennek hirdető, mérsékelten liberális szellemiségű, 1919-től kiadott lapot 1925-ben vásárolta meg Szent-lvány, illetve vonta a párt érdekkörébe, mely azonban alapjában ezután is - 1928-as megszűnéséig - megőrizte korábbi arculatát, szellemiségét és színvonalát, és szerzőgárdája is példásan sokrétű tudott maradni. (Mások mellett publikált benne például Fábry Zoltán és Mécs László, Szenes Erzsi és Szombathy Viktor, a magyarországi irodalmi élvonalból megjelentek hasábjain többek között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, 106
