Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

1. 10. Az EMBERI ÉLETHEZ FŰZŐDŐ SZOKÁSOK A VOLT Esztergom-Komárom vármegye mai szlovákiai részén

Tudománytörténeti közhelynek számít, hogy a néprajzi érdeklődés kezdeteinél a figyelem főleg a népélet látványosabb jelenségeire összpontosult. Köztük nem utolsósorban a színjátékszerű szokásokra, az ősvallási nyomokat is sejtető hitvilágra. így van ez a vizsgálódásaink kereteként szolgáló kisalföldi tájegységrészlet esetében is, még akkor is, ha már kutatástörténeti szemlém legelején kénytelen vagyok hangsúlyozni: a viszonylag (!) nagy mennyiségű publikált előzmény vajmi kevés alapos, a szokásokat történetiségükben, strukturális és funkcionális összetettségükben egyaránt megbízhatóan bemutató, a társadalmi vonatkozásokat messzemenően figyelembe vevő leírást takar.

Jelenlegi ismereteink szerint a vidék népszokásainak első összefoglalását Móricz Zsigmond adta a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat Esztergom vármegyét tárgyaló kötetében (Móricz é.n. 81-86), amely évszámjelzés nélkül jelent meg ugyan, de Gazda István tudománytörténeti kutatásainak eredményeiből tudjuk, hogy minden valószínűség szerint 1908 a kiadás éve. Ez azért lényeges, mivel Móricz írása Novák József Lajos Bény község népéletét bemutató dolgozata kivonatolásának érződik, amelyet viszont csak öt esztendővel később, 1913-ban közölt a Néprajzi Értesítő (Novák 1913, főleg: 35, 37-45). Annak ellenére, hogy az írások megjelenésének éve alapján inkább Novákra gyanakodhatnánk az átvételeket illetően, mégis megkockáztatjuk a feltevést, hogy Móricz esetleg már korábban is ismerhette a Néprajzi Értesítőben közzétett dolgozat kéziratát és azt munkája során föl is használhatta. E feltevés létjogosultságát teljesen kizáró adatok, utalások nincsenek a szóban forgó dolgozatokban, s Novák József Lajos néhányszori, jegyzetekben történő utalása a vármegyetörténeti sorozat egyes adataira, valamint egy 1911-es adalék, utólagos kiegészítés, betoldás is lehet. Arra most itt nincs szükség, hogy feltevésemet hosszas szövegfilológiai elemzéssel bizonyítsam. Csupán azért tértem ki rá, mivel indokolni szerettem volna, hogy a továbbiakban (Móricz Zsigmond leírását lényegében figyelmen kívül hagyva, aki egyébként jórészt nem is lokalizálta adatait, és csak Novák írásának az ismeretében tudjuk azokat részben helyhez kötni, ami egyúttal az átvétel irányára is mutat) miért Novák József Lajos munkáját tekintem vidékünkkel kapcsolatban az első hiteles népszokásleírásnak.

A szóban forgó bényi, viszonylag részletes, az emberi élethez kapcsolódó népszokások leírását hosszú ideig szinte semmilyen híradás nem követi, mígnem 1935-ben meg nem jelent Dudich László izsai tanító dolgozata faluja lakodalmi szokásairól (Dudich 1935). Dudichnak ez a nyomtatásban megjelent írása egy terjedelmesebb falumonográfia részlete, amely - szerencsés módon - szintén ránk maradt, s benne témánkat érintő további értékes adatokat találunk (Dudich 1938. Vö. Fehérváry M. 1989). Manga János A visszatért Felvidék néprajza című áttekintésben közöl néhány, számunkra is hasznosítható, többé-kevésbé pontosan lokalizálható adatot (Manga 1939), majd Fél