Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Narancs a komáromi úrnapi körmenetben és párhuzamai 89 vontatott. Szarvaikra jól megtermett, világossárga narancsokat tűztek (Kriss 1957,126- 127, 35-36. kép). A bronzkori állatábrázolásokon gyakori jelenség, hogy a bikák szarvai valaminő gombban végződnek. Azt már persze nem lehet tudni, hogy ezek a gombok milyen anyagból készültek, de a fentiek ismeretében nem kizárt, hogy ezekben az esetekben is a szarvra húzott narancsról, citromról, esetleg almáról lehet szó (vő. Schwammberger 1965, 66). A narancs más szempontú jelentőségére figyelmeztet az alábbi, a nyolcvanas évek közepén általam lejegyzett adat. A 20. század első évtizedeiben az Alsó-Garam mente falvaiban értékes karácsonyi ajándéknak számított a narancs. Az eladósorba került lányok tarisznyaszerű, díszes tartót is horgoltak a narancs számára, és a farsangi bálok idején ezt mindvégig, még tánc közben is a karjukon lóbálták. Más adatok ugyanebből a térségből arról szólnak, hogy az elsőáldozók kaptak ajándékba narancsot. Ezek az esetek azonban elsődlegesen nem valószínű, hogy a narancs mint termékenységszimbólum szerepkört erősítették volna. Arról volt szó, hogy az akkor még drága és nehezen hozzáférhető déligyümölcs státuszszimbólumként funkcionált. A magára valamit is adó család lányának illett, hogy narancs lógjon a karján a farsangi bálok idején, illetve ebből a déligyümölcsből kapjon egy (!) darabot elsőáldozásra. Nem is ették azt meg egyik esetben sem, hanem nyárig a tokjában fonnyadt össze élvezhetetlenné. A narancs (citrom) tehát egyrészt mint termékenységszimbólum, mint a tökéletesség, örökkévalóság jelképe a zsidó kultúrában gyökerezik. A kereszténység ezt átvette mint a tisztaság, az isteni és tökéletes jelképét, s ebben az értelemben van jelen szokásainkban is, miközben egészen praktikus, „higiéniai" szerepköre is volt (Schwammberger 1965, 81-85). Eredeti jelentése természetesen fokozatosan kikopott a köztudatból. Másrészt mint ritka gyümölcs a tehetősség, jómód szimbóluma is lett a 20. század eleji népéletben. Azt sem lehet viszont kizárni, hogy ez eredendően összefügg a gyümölcs eredeti szimbolikájával is... Más vonatkozásban lépett a magyar kultúrtörténetbe a narancs Bacsó Péter Tanúja kapcsán. „A kicsi, de a miénk” jelképe, a „magyar narancs” azóta egy folyóirat címadója és egy politikai párt szimbóluma is lett. (2004-2016)
