Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Kimerevített hagyomány...71 folklór másodkézből mára gyakorlatilag teljesen átszőtte azt, amiről hajlamosak vagyunk/voltunk azt hinni, hogy autentikus népi kultúra... Az eddig elmondottak alapján fölvethető (és fölvetendő!) a kérdés: mennyiben tekinthetőek a fentebb bemutatottak folklórnak? Most természetesen nincsen itt arra sem tér, sem alkalom, hogy a folklór és folklorizmus rendkívül szerteágazó problematikáját ismét elővegyük, s újratárgyaljuk.37 A folklorizmus kérdését az ünnepi szokásokra, ha leszűkítjük, használhatóbbnak bizonyulhat talán a Faragó József által javasolt (Faragó 1978) szerves (organikus) és szervezett (organizált) folklór terminusok újragondolása. Faragó szempontjait saját tapasztalataimmal összevetve a következőképpen határoznám mega három kérdéses fogalmat: Szerves folklór: a néphagyomány hordozói általi tudatosulása előtti időszak jelenségcsoportja. Kérdéses, hogy - akár visszamenőleg is - ez az állapot tisztán tetten érhető-e? Szervezett vagy másodlagos (vö. Liszka 1992a, 112) folklór, a tudatosult népi kultúra mesterséges fenntartása. Visszanyúlva a „gyökerekhez", a régi, tiszta hagyományt kívánják fenntartani, de - s ez rendkívül fontos szempont! - az eredeti közegében, a helyi lakosság aktív bevonásával. A „szervezett” kifejezés persze kissé félrevezető, hiszen korábban sem teljesen spontán módon szerveződtek az ünnepi, főleg színjátékszerű szokások, hanem mindig kellett hozzájuk egy-két szervező egyéniség... Ebben az esetben a „szervezettség” úgy értendő, hogy külső impulzusra is szükség van a szervezéshez (pl. a vélt vagy valós külső elvárásoknak való megfelelés). Folklorizmus: a folklór bizonyos jelenségeit, eredeti közegükből kiemelve, más közegben (pl. helyi vagy idegen színpadon, passzív nézőközönség előtt), szórakoztató célzattal érvényesítik. Összefoglalva a fentebb vázoltakat: amíg „mindössze” külső hatások, külső beavatkozások érik a folklórt (a szerves és a szervezett folklórt egyaránt), addig az így létrejött képződmények a folklór-jelenségek nagy halmazába tartoznak. Abba a halmazba tehát, ahová az elvileg (!) érintetlen, tiszta, szerves folklór is, és a folklorizáció révén létrejött alkotások is tartoznak. Mindezekkel szemben a folklorizmus (és neofolklorizmus) keretébe azokat a jelenségeket helyezem, amelyek mintegy kiemelődnek a folklór-jelenségek halmazából, s egészen más közegben (pl. színpadon, televízió képernyőjén stb.) fejtik ki hatásukat. S ami rendkívül fontos: passzívan szemlélődő közönség előtt! Ily módon azt a példát, amit Wolfgang Kaschuba Wolf-Dieter Könenkamp nyomán bemutat, hogy tudniillik a Flamburg környéki parasztok, már a 18. században, miután rájöttek, hogy terményeiket a városi piacon jellegzetes viseletűkben előnyösebben tudják eladni, tudatosan alakították egységesen archaikusra, én nem a folklorizmus, hanem a szervezett, másodlagos folklór kategóriájába sorolnám. (Kaschuba 1999,174) Külső hatásra, még ha e hatás passzív is volt, alakították, konzerválták olyanra ruházatukat, amely a városi polgár vásárlóik elvárásainak megfelelt, miközben mindezt nem színpadon mutogatták, 37 A témakör szerteágazó problematikáját, alapos bibliográfiákkal, nemzetközi kitekintéssel Voigt Vilmos tekintette át több alkalommal is. Talán a legújabb és legkönnyebben hozzáférhető változatokat lásd: Voigt (1987, 181-194; 1990; 2004, 361-366). Legutóbb németül is: Voigt 2005a, 163-206.
