Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
52 Néphit, népszokás, népi vallásosság A karácsonyvárás hangulatát emeli az adventi koszorú. Ez a szokás régi időkre nyúlik vissza, és kapcsolatban van a téli napforduló ősi szokásaival. A gyűrű, a kör, a koszorú az ősrégi időkben mágikus jel volt, és varázslatra alkalmas tárgynak számított. Réges-régen december elején az emberek az északi országokban fűzfavesszőből koszorút fontak, és örökzöld gallyakkal körülcsavarták. Ezt színes szalagokkal díszítették, majd később gyertyát is erősítettek rá, és a mennyezetről szalagokon lógatták le. Az utóbbi időben koszorút helyeznek az asztalra vagy a bejárati ajtóra. Amikor ma otthonunkat adventi koszorúval díszítjük, nem is gondolunk arra, hogy valójában egy ősi pogány szokás hagyományait folytatjuk. (Szuchy-Marták 1996, 77) A leírás kísértetiesen emlékeztet a Hermann Bausinger által bemutatott, egy német tanítótól származó adventikoszorú-értelmezéshez (Bausinger 1977, 9-10). Nem mondja el viszont az adventi koszorút meghatározó alapvető lényeget, hogy tudniillik a négy adventi vasárnapon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg rajta. Az ajtóra függesztett kopogtató koszorút sem lett volna szabad az adventi koszorúval összekeverni. 1989 előtt szlovákiai magyar képes hetilapban nem találtam adventi koszorúra utaló cikket, ám ezt követően már szinte kötelező erővel, gyakorlatilag minden év karácsony előtti számaiban fölbukkan. Ebből lássunk egy kis válogatást! Az 1990-ben indult katolikus hetilap, a Remény december 9-i számában László János adventi eszmefuttatása alatt viszont már egy adventi koszorú fényképe látható, a következő szöveggel: Amikor az ádventi koszorú negyedik gyertyája is lángra gyúl, ez azt jelenti majd, hogy felkészülten, tiszta szívvel várjuk a kis Jézust. A Remény 1990. évi december 16-i száma címoldalán illusztrációs képként egy további adventi koszorú fotóját közli. A Hét ugyanebben az esztendőben karácsonyi ötlet címen bemutat egy adventi koszorút és leírja a készítés módját is: Az adventi koszorú nemcsak csillárra, lámpára, falra függesztve mutat szépen, hanem szemet gyönyörködtető látvány a megterített asztalon is. A koszorút úgy készítjük el, hogy karikába fogott drótra tekerjük, hajlítgatjuk a kisebb, hajlékony fenyőgallyakat, ágacskákat, közészúrva egy-két fagyöngyágat, amelyek tetejére különféle apró díszeket, kis piros gombákat, csillagokat, gyertyákat erősíthetünk. (Hét 1990/50, 20) Ennek az idézetnek a legfőbb tanulsága az, hogy a szöveg írója nem volt tisztában az adventi koszorú lényegével: adventi koszorút falra nem szokás (és nem is lehet!) akasztani, hiszen akkora négy gyertya meggyújtása problémákba ütközhet. Bálint Anna a Losoncon megjelent Nógrádi Szóban „régi medveslaji karácsonyodról szólva a következőket írja: A halottak napja után még egy alkalom nyílt a koszorúkészítésre. Az ádventi koszorút fenyőgallyakból fonták, szárított virággal, fenyőtobozzal díszítették. Szerves tartozéka volt a négy gyertya, amelyeket ádventvasárnapokon gyújtottak meg. (Bálint A. 1991)
