Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
A (cseh)szlovákiai magyarság...473 GYÜNK” aztán évek múltán rákerült a stószi Fábry-ház udvarán felállított kopjafára éppúgy, minta zoborvidéki Gímes kempingjében álló kopjafára, illetve a II. Nyári Művelődési Tábor bronzplakettjére). Őrsújfalun csaknem másfél évtizeden keresztül évente állítottak kopjafákat, s még a kempinget reklámozó képeslapra is rákerültek a nyolcvanas évek közepén. A napokban jártam arra: a kemping megszűnt, a kopjafák eltűntek. Ennyit az utókornak szánt üzenetünk hatékonyságáról és a lét-nemlét kérdéseiről... Különben a kopjafaállítás a nyolcvanas években általános divattá vált és a különféle kulturális rendezvények (művelődési, kézműves- stb. táborok) helyszínét mindenütt egy-egy kopjafa jelöli. A sort Őrsújfalutól, Komáromon át, a zoborvidéki Gímesen, majd tovább haladva kelet felé, Ipolyságon, Ipolybalogon, Abroncsoson és Somodin keresztül egész a bodrogközi Borsival és az Ungvidéki Nagyráskával bezárólag folytathatnám. 1989 után a fentebb már felsorolt emlékhelyek, szobrok (és természetesen több más is, de hát mindre nem térhettem ki) egyértelműen és kifelé vállalhatóan is nemzeti emlékhelyekké váltak. Ekkor sikerült elérni, hogy a komáromi Klapka-szobor is visszakerüljön eredeti helyére, a városháza előtti térre. A rozsnyói Kossuth-szobor az 1990-es évek elejéig a múzeumokban állt (1990-ben még itt rendezték mega március 15-i koszorúzásokat), majd azzal az ürüggyel, hogy restaurálni viszik, eltűnt onnan. Azóta Rozsnyó főterén egy ház falán, ahol egykor Petőfi megszállt, emléktáblát helyeztek el, s a március 15-i megemlékezéseket itt tartják a rozsnyói magyarok. Ugyanúgy magyar nemzeti üggyé vált a rozsnyói Andrássy Franciska szobra. A morva származású bécsi énekesnő jótékonykodásai révén igen közkedvelt volt a környéken. A rozsnyói főtéren, a Rákóczi-őrtorony alatt álló szobrát az 1970-es években a kommunista hatalom eltávolíttatta, majd a rozsnyói magyarok összefogásának köszönhetően a kilencvenes évek közepe táján ismét felállították. Ebben az időszakban szinte gomba módra szaporodtak el az újabb és újabb nemzeti szimbólumok. Ez egyrészt a régiek felújításából állott (Egyházgellén a második világháború után az első világháborús hősi emlék turulmadarát elásták, s csak egy egészen szűk kör tudta, hogy hová. A rendszerváltás után, amikor úgy érezték, hogy immár nem fenyegeti veszély, ismét kiásták és újra felállították. Hasonló esetről tudunk Szene esetében is. Pereden az első világháborús emlék faragott magyar címerét a második világháború után leverték - az elkövető később Magyarországra települt át -, s a kilencvenes évek végén ismét felújították). A nemzeti szimbólumok létesítésének kiváló ürügye lett a millecentenáriumi esztendő. Ekkor az emlékek különböző típusai kerültek felállításra. Barsiédecen, Nyitracsehiben, Nyékvárkonyban Szent István szobrát állították föl, Nagykaposon a magyar korona és egy turul kombinációjából készítetik hatalmas emlékművet, Krasznahorkaváralján a székely kapu és a kopjafa ötvözéséből emlékművet. És számtalan kopjafát, emlékkeresztet állítottak (pl. Bős, Nána). Az akció olyan mértéket öltött, hogy az már komolyan irritálta a szlovák közvéleményt és az akkori, nem kifejezetten magyarbarát meéiari hatalmat is. Bírósági perek sora követte a millecentenáriumi emlékek felállítását, általában azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy az állíttatok nem kértek rá építkezési engedélyt. Hatalmas sajtóanyaga van a krasznahorkaváralji esetnek, ahol az illetékes hatóságok elrendelték az emlékmű lebontását. A helybéliek éjjel-nappal őrizték az emlékművet, s végül is győztesen kerültek ki a harcból. Az már más lapra tartozik, hogy a falu hangadói és kulturális-politikai életének szervezői újabban azon panaszkodnak, hogy a legutóbbi koszorúzáson alig húsz ember lézengett a több mint ezres lélekszámú faluból. Röviden érinteni kell azokat a kezdeményezéseket, ha úgy tetszik, „ellenreakciókat”, amelyeket Dél-Szlovákia-szerte a szlovákok fejtenek ki az utóbbi esztendőkben. Amikor
