Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
472 Kapcsolatok, identitásaink megszűnt a dunaszerdahelyi Csallóköz Hírlap. A búcsúcikkben a szerkesztőség azzal indokolta a megszűnést, hogy a lap betöltötte küldetését. A „cseh elnyomás’’ éveiben tartotta a lelket a csallóközi magyarokban, ám most már erre a misszióra nincs szükség... Az 1945-öt követő néhány esztendő a szlovákiai magyarok számára valóban a hontalanság éveit jelentette. Másodrendű lakosként, állampolgárságot csak az ún. reszlovakizáció árán kaphattak, csehországi kényszermunka vagy a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretei között Magyarországra való áttelepítés fenyegette egyébként őket. Az új hatalom ismét eltávolította a magyar nemzeti jelképek, szobrok döntő többségét. Lebontották a komáromi Jókai- és Klapka-szobrot, valamint a rozsnyói Kossuthszobrot is. A negyvenes évek végi bel- és külpolitikai változások hatására a szlovákiai magyarokra nehezedő nyomás enyhült. Megnyíltak a magyar iskolák, magyar nyelvű lapok jelentek meg, megalakult, igaz, a kommunista párt „meghosszabbított kezeként”, kezdetben a szövetkezetesítés egyik fő propagátoraként a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete, a Csemadok. Az internacionalista ideológia azonban, ahogy erre már utaltam, nem kedvezett sem a magyar, sem a szlovák nemzeti törekvéseknek (meg kell jegyezni, hogy a szlovák nyelvújító, Anton Bernolák érsekújvári szobrát is eltávolították ebben az időben a főtérről, mivel Bernolák pap volt). A hatvanas évekre gyakorlatilag a Csemadok is kettéhasadt. Volt egyrészt a hivatalos felső, a kommunista párt irányában teljes mértékben lojális vezetés, illetve voltak a járási bizottságok és a helyi szervezetek, amelyek idővel amolyan ellenzéki szerepkört töltöttek be (ezek a szintek közben olykor össze is játszottak). így érhette el a Csemadok, hogy Érsekújváron Czuczor Gergely szobrát is felállíthatta (korábban volt a városban egy 1910 körül, bronzból készült Czuczor-szobor, ám azt 1918 után beolvasztották). Egy régi sírkőből faragtatták ki az új szobrot, amely sírkövön a szobrásszal rajta hagyatták hátul az egykori halott halványan látszódó, 1849-es születésű dátumát, s így (a beavatottak!) tudták, hogy ez a Czuczor-szobor egyszersmind negyvennyolcas emlék is, tehát magyar nemzeti emlékhely. A minden év tavaszán megrendezett Czuczor-napok keretében március 14-én este (kínosan ügyeltek rá, hogy ne tizenötödikén történjék a ceremónia, miközben mindenki tudta - a hatalom is, a résztvevők is -, hogy ez egy március 15-i ünnepség) koszorúztak a szobornál, s ez nemcsak az érsekújvári magyarok, hanem a környező falvak népe számára is a nemzeti hovatartozás kifejezésre juttatásának a lehetősége volt. Ugyanígy a Komáromban, a Csemadok által szervezett Jókai-napok záróaktusaként a résztvevők megkoszorúzták Jókai szobrát, ahol (hivatalos műsoron kívül) végezetül mindig elhangzott a magyar himnusz is. Most azonban térjünk vissza egy, korábban már felvett, majd elhagyott fonal, a kopjafák kérdéséhez. Tudomásom szerint a második világháború utáni időszakban az első kopjafát az 1977-es I. Művelődési Tábor résztvevői állították a Komárom melletti Őrsújfalu autókempingiében. Személyes érintettségem révén erről viszonylag részletesen be tudok számolni. Mint magyar jelkép felállításának a gondolata vetődött akkor föl egy „székely kopjafa” formájában. Magam ezt a nézetet képviselem, hogy ha már sírjelet állítunk egy éppen most született kezdeményezés, a művelődési tábor emlékére, akkor legalább már valamilyen hazai motívumot jelenítsünk meg rajta. így bíztak meg, hogy tervezzem mega kopjafát, s én a farnadi református temető csillagos-tulipános fejfáinak mintájára készítettem azt el (se azelőtt, se azóta nem csináltam ilyent, s hát ennek jegyében a végtermék olyan is lett...). Rovásírással még azt is rávéstük, hogy „VAGYUNK”, üzenve ezzel a (csehszlovák) hatalomnak és az utókornak is. Az már senkit nem izgatott, hogy ezt a kutya nem tudja majd elolvasni, tehát „üzenetünk” nem tölti be a funkcióját (a rovásírásos „VA-
