Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
A cseregyerekrendszerről - kissé másképpen 467 adat szerint egy osztrák fiú egy szegényebb cseh családhoz került, ahol keményen kellett dolgoznia, miközben az osztrák családnál a cseh gyereknek igazán jó dolga volt (Fielhauer 1978,122). Alapjában véve azonban nem tudunk sérelmekről, legföljebb az étkezési szokások zavarták a más táplálékhoz szokott jövevények gyomrát. Erre vonatkozóan számtalan példát ismerünk Alsó-Ausztriából (Fielhauer 1978, 121, 123 stb.). Danajka Lajos egy tréfás történetben tudósít hasonló, Mátyusföldön megesett (?) „sérelmekről”: Régi szokás volt mifelénk, hogy a falusi gazdák a nyári hónapokra elküldték serdülő gyermekeiket nyelvet tanulni a hegyek alatti szlovák vagy német falukba. Cserébe pedig ide jöttek az ottani gazdák gyerekei. Némelyik család évtizedekig fenntartotta így a kapcsolatot egymással, a csere mindkét félnek hasznos volt. A gyerekek világot láttak, megtanulták egymás nyelvét, s ezáltal könynyebben boldogultak a közeli nyelvhatár mindkét oldalán. Az egyik gazda hirtelen haragú ember hírében állott, ezért nem is fogadott cseregyereket, pedig az ő fia már közel állt a katonaidőhöz, és még nem volt el a faluból. Végül rászánta magát, hogy odaadja a fiút. Választása a Bazin melletti Grnádra esett, itt egy német gazdával egyezett meg a cserében. Jó lesz a gyereknek a német, legalább megérti majd a regulát a közös hadseregben. A nyár elején el is hozta a német gazda a lányát. Ez alkalomból a szokáshoz illően mindenféle jóval megvendégelték az új „rokont”. ízlett is a magyar konyha a német sógornak, nem győzte dicsérni a háziasszony főztjét. A gazda meg csak kínálta: „Egyél koma, úgy, mint otthon!" A vendég nem is hozott szégyent a háziakra. Visszafelé magával vitte Molnárék legényfiát, de előbb megegyeztek, hogy a Jakabi búcsúra Molnár gazda hazaviszi egy napra a lányt, legalább viszonozza a látogatást, és megnézi a gyereket is. Úgy is lett, a meghívásnak eleget kellett tenni, habár az aratás miatt nem szívesen ment el olyan messzire. Szép megértésben zajlott a vendégség, mindenki örült a viszontlátásnak. Molnárnak csupán a búcsúi ebéd nem ízlett, hazai koszthoz szokott gyomra nehezen vette be a német gombócokat, mintha a hátába rakta volna őket. Észre is vette a ház ura, hogy a vendégnek nehezen megy le az étel, ezért kínálgatni kezdte természetesen magyarul, hogy neje és a vendégek előtt is fitogtassa magyartudását. Sűrű vállveregetés közben biztatta Molnárt: „Egyél, koma, otthon!" Barátunk kezében megállt a villa, azt hitte, rosszul hallotta, de a német megismételte: „Csak egyél, koma, otthon!” kifelejtve az „úgy mint” szavakat. A hirtelen haragú Molnárnak több se kellett, ezt a sértést nem bírta elviselni. Nem is teketóriázott tovább, kézen fogta a fiát, és faképnél hagyta a dologból mit sem értő háziakat:- Gyere gyerek, egyék meg a maguk főztjüket, minket vár otthon az aratás! (Danajka 2001,11-12) A cseregyerekrendszer negatív megítélésével szintén legfeljebb szórványosan találkozunk. Helmut Paul Fielhauer említ egy lekezelő osztrák megnyilatkozást „Hja, igen, a csehek még a gyerekeiket is elcserélték...” (Fielhauer 1978,134). Másutt egy karintiai szlovén pedagógus/politikus véleményére utal, aki szerint az ottani szlovén kisebbség gyors asszimilációjához éppen a cseregyerekrendszer járult hozzá. Ergo: a jövőben semmiképpen nem követendő gyakorlat (Fielhauer 1978, 118-119). Ueli Gyr számol be arról, hogy a berni németek körében (akiknek gyermekei francia nyelv és kultúra megismerése érdekében a francia nyelvterületen töltöttek bizonyos időszakot) fokozatosan nemtetszést váltott ki ez a gyakorlat. A hazatért fiatalok körében ugyanis a helyi szoká-
