Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

Jutalmazás és büntetés...45

Seitdem wird zu Gmünd empfangen Liebreich jedes Geigerlein,

Kommt es noch so arm gegangen - Und es muß getanzet sein

Drum auch hört man geigen, singen,

Tanzen dort ohn’ Unterlaß,

Und wem aile Saiten springen,

Klingt noch mit dem teeren Glas.

Und wenn bald ringsum verhallen Becherklingeln, Tanz und Sang,

Wird zu Gmünd noch immer schallen Selbst aus Trümmern iust’ger Klang.

http://freiburger-anthologie.ub.uni-freiburg.de/fa/fa.pl?cmd=gedichte&sub=s how&noheader=l&add=&id=526 (2012.01.13.)

Lényegében ugyanez a történet jelenik meg (csak más szereplőkkel és a saru helyett a szobor aranyfátylát adja a rászorulónak), az alábbi, Váradi Antal által írt (?) költeményben:

Az ezüstfátyol legendája

S a kis kápolna örökös homályát A nap sugári által sose járják.

Elöntve halvány fénynyel a keresztet Csak egy kis öröklámpa fénye reszket.

S a szent szobornak fényes kincse van,

A mit kegyes kéz őriz gondosan.

Valaki fogadásból réges-régen,

Egy teljesült imáért hálaképpen Egy fátylat színezüst fonálból szőve Boríta emlékül a szoborfőre.

Száz éve már, hogy meg nem halványodva Ragyogni látja pisla mécsű odva.

Alapja bensejében mély sötétség,

A szirt-alapba Mária szobrát vésték, S

A mint megholt Fiát hévvel ölelve, Hét tőrszúrástól vérzik sajgó keble.

Még áll a bérez tövében ott a dóm, Nyolc század terhétől se roskadón. Alapja szirten, tornya négy hegyével Mint ércz-ujjakkal mutat ég felé fel. Körötte zúg a szélvész orgonája,

S mikor a villám dörgve csap le rája, Megreszket oltár, torony és kápolna, Mint hogyha Isten érintette volna.

...Egy koldusasszony, éhség idején Sápadtan, támolyogva a szegény,

Lejött a hétfájdalmú kápolnába,

A sok lépcsőt alig hogy bírta lába.

S az elhagyott szentélyben egymagán Felsír kulcsolt kezekkel: „Máriám!

Otthon beteg férjem, négy kis porontyom,

Az éhhalál közel... nincs semmi rongyom. Nincs egy fillérem... nincsen kenyerem! Fájdalmas Istenanyja! légy velem,

Te érzed kínom lelked mélységében.

Négy gyermekem... négy!... haldokolva éhen!" S egy anyasírás megrázza a léget A kápolna szent csöndje középeit,

És még a kőszobort is általjárja S meghallja azt a hétfájdalmú Mária.

S lám... keze mozdul... fátyolát letépi...- Oh, magas égnek minden fényességű - ím! odaadja, mit keze letép A koldusnőnek fátyola felét!

...Jaj, mint rohan el hévvel felsikoltva! Oh, mint derült fel éhségverte odva, Mint gömbölyűit ki sápadt kis orczája A négy árvának... fényt derítve rája