Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
Da waren wir alle gleich...449 adódóan kitűnően is bírták” (Kasparek 1959,21-22). Ezzel szembehelyezhető Ruprecht Steinacker szíves levélbeli közlése (1996.5.1.), aki gúnyosan utal a „közmondásra”, miszerint Der Preßburger spricht drei Sprachen, aber keine richtig [= A pozsonyi három nyelvet beszél, de egyiket sem helyesen]. Mivel az általam vizsgált dokumentumok a 20. század első felének állapotait tükrözik, tehát alapjában véve már az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt született, de legalábbis felnőtt nemzedék tapasztalatairól tanúskodnak, érthető, hogy német részről elsősorban a német-szlovák cseregyerekrendszert helyezték előnybe. Magyarul a térség szinte minden családja beszélt (legalábbis az idősebb nemzedék), míg mindez a szlovák nyelvvel kapcsolatban - talán Pozsony, Főrév és Pozsonyligetfalu kivételével - nem mondható el maradéktalanul e települések lakosságáról. A misérdi származású Elisabeth Schwarz-Denk elsősorban saját, illetve testvérei cseregyerekélményeit és -tapasztalatait írja le rendkívül tanulságosan. Elmondja, hogy édesanyja, s annak fivére „német anyanyelvűk mellett a magyart és a szlovákot is bírták. Saját tapasztalatból tudta tehát, hogy más nemzetiségű népek között élve könnyebben boldogul az ember, ha azok nyelvét is beszéli. Ezért bennünket, gyerekeket ’cserébe’ küldött. Azért hívták ezt ’cserének’, mivel ugyanakkor szlovák gyerekek is érkeztek hozzánk a német nyelv elsajátítása végett” (KI 1983. Heft 15,95). A csöllei származású Johann Hinterschuster levélbeli közléséből tudom (1996.7.23.) hogy gyermekkorában két szünidőt töltött pozsonyszőlősi szlovák családoknál cseregyerekként (ugyanakkor a szlovák gyerekek németül tanultak szüleinél Csöllén). Mivel a falu német többségű volt, s ekkor már az iskolában sem tanultak magyarul, saját bevallása szerint „gyengén” beszélte ezt a nyelvet (szülei viszont - iskoláik révén - jól bírták, akik viszont szlovákul nem tudtak). Mivel a szlovák nyelvet ő is csak iskolában, illetve cseregyerekként tanulta, szülőfalujában nem volt rá szüksége, tökéletesen soha nem tanulta meg. Magyarul és szlovákul ma már csak inkább ért, mint beszél. A felső-csallóközi németek alapvetően magyar műveltségűek voltak, ami már - ahogy arra korábban utaltam - a korábbi magyar iskolarendszer nem éppen nemzetiségbarát gyakorlatából is adódik. Ennek tudható be Soňa Kovačevičová más forrásaim által meg nem erősített adata, miszerint 1918 után sok helyen szinte erőszakkal kellett bevezetni a német iskolákat, mivel a németek magyar tanítási nyelvűt követeltek maguknak (Kovačevičová 1995,402). Rudolf Musik is leírja, hogy mivel az első világháború előtt csak magyar iskolák voltak, az akkor felnőtt nemzedék (lett légyen német vagy szlovák) írni, olvasni és számolni elsősorban magyarul tudott, s bár később a háromnyelvű pozsonyi feliratokon (pl. utcanév - táblákon, hivatalok feliratain) a magyar mindenütt az utolsóként szerepelt, mégis mindegyik pozsonyi automatikusan ezt olvasta elsőként (Musik 1990, 16-18) Josef H. Derxtől, aki teljesen német családból származik, tudjuk például, hogy kutyájukat Vigyázznak hívták (Derx 1976, 46). Amikor a negyvenes években egy pozsonyi német szervezetben elöljárója szóvá tette idegen hangzású nevét, akkor vette fel utólag a Heinz nevet (Derx 1976,33). Paul Brosz is leírja, hogy a szlovákiai németek körében gyakoriak voltak a magyar keresztnevek, a magyarok iránti rokonszenvük, a körükben közkedvelt magyar dalok és táncok (csárdás) még a háború után Németországban is megfigyelhető volt. Sőt, a magyar nyelvű éljen! felkiáltások még a németországi rendezvényeiken is gyakran felhangzanak (Brosz 1992, 23-24). Mindezt alátámasztja Adalbert Kuglernek a Donau und Karpaten 2. számában közzétett olvasói levele, amelyben az az első szám megjelenése feletti örömét tolmácsolja a szerkesztőnek: „Lieber Palikám!" - kezdi Paul Tischlernek írott sorait, majd németül folytatva így fejezi be: „Palikám, das kann ich dir
