Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
A felsőfokú néprajzoktatás mai helyzete Szlovákiában 411 Nem néprajzosképzés, de különféle néprajzi témák felvétele lehetséges más szlovákiai felsőoktatási intézmények hallgatói számára is. A mai besztercebányai Bél Mátyás Egyetem akkor még önálló oktatási egységként működő Tanárképző Karán az 1960-as években jött létre egy regionalisztikai kutatóintézet, amelynek kezdetben nem volt néprajzi/etnológiai jellege. 1989-et követően kerültek néprajzos képzettségű munkatársak (3 fő) az intézmény keretébe (ekkoriban nevét is Társadalmi és Kulturális Tanulmányok Intézetére változtatták), akik - alapvetően kutatói kötelezettségeik mellett - időről időre néprajzi tematikájú kurzusokat is meghirdettek a nem néprajz szakos hallgatók számára (Bitušíková 1992, 113 - 114; Darulová 2003). Tudomásom szerint az eperjesi egyetemen ugyancsak hirdetnek meg időnként speciális néprajzi kurzusokat. Ami a szlovákiai magyar felsőfokú néprajzi képzést illeti, el lehet mondani, hogy a ma Szlovákiában dolgozó (vagy éppenséggel a szakmában nem dolgozó, de szakirányú oklevéllel rendelkező) magyar etnográfusok, folkloristák, etnológusok jelentős hányada a pozsonyi, újabban a nyitrai tanszéken szerzett képesítést (Méry Margittal kezdve, Danter Izabellán, Gudmon Ilonán, Kaprálik Zsuzsán, Sándor Eleonórán át Agócs Attilával és Sipos Annával bezárólag). Mindkét tanszéknek jelenleg is vannak magyar diákjai, a pozsonyi tanszék doktoranduszképzésében is részt vesz egy magyar hallgató. Mindamellett természetesen a különféle magyarországi egyetemek néprajzi tanszékei (elsősorban Budapest, Debrecen, de újabban Szeged és Pécs) is hozzájárultak a szlovákiai magyar néprajzos-utánpótlás biztosításához. Nem rajtuk múlott, hogy viszonylag kevesen maradtak a szakmában. Jelenleg négy egyetemen folyik bizonyos szintű és hatásfokú magyar nyelvű képzés. A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékéről van szó (ahol elvétve készülnek folklorisztikai vagy rokon tárgyú szakdolgozatok), továbbá a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarológiai Tanszékét kell megemlíteni, ahol viszont elsősorban fordító- és tolmácsképzés zajlik. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán (amely alapvetően magyar nyelvű egyetemi egység, s döntően általános iskolai pedagógusokat képez) néhány éve egy hungarológia szakot is beindítottak, amelynek keretében kötelező néprajzi és kulturális antropológiai alapozó tárgyat hallgatnak a szakosok. Ezen túlmenően időről időre különféle választható néprajzi kurzusokat is kapnak. Korábban Szanyi Mária, majd B. Kovács István és Liszka József adott itt elő az elmúlt bő évtizedben. A 2004-ben létrehozott komáromi Selye János Egyetemen (ahol szintén pedagógusképzés folyik) Kultúr- és szociálantropológiai bevezető kurzus kötelező a hallgatóknak. Ezen kívül a kötelezően választható sávban néprajzi, folklorisztikai, európai etnológiai alapozó tárgyak, továbbá gyerekfolklór, népszokás, népi vallásosság órák között válogathatnak. A hallgatókat egyetemi néprajzi tankönyv is segíti a tájékozódásban (Liszka 2006, vö. Voigt 2007). BC és MA szintű záró-, illetve szakdolgozatok is készülnek, évente 10-15 darab. A Tanárképző Kar negyedévenként megjelenő folyóirata, a negyedik évfolyamába lépett Eruditio-Educatio rendszeresen nyújt teret néprajzi tárgyú tanulmányoknak, közleményeknek, recenzióknak is. A magyar nyelven hallgatható néprajzi tárgyak tehát egyik szlovákiai egyetemen sem szakképzést nyújtanak, hanem leendő pedagógusok szakmai horizontját bővítik, s legfeljebb az önkéntes néprajzgyűjtők szakmai színvonalát képesek tán bizonyos fokig megemelni. Időről időre felvetődik a komáromi egyetemen egy önálló néprajzi szakirány
