Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
390 Elődök, intézmények, mesterek csoportot hozott létre, szakmailag ő maga képezte őket tovább, közös terepkutatásokat végeztek stb. (Ág 2000, 83). Egyik növendéke, a későbbi jó nevű nyelvész, Király Péter írja, hogy Arany - a szakmai előkészítés után - hallgatóit terepgyakorlatra is kivitte. így jutottak el Pozsonypüspökibe, a Nyitra vidéki Csitárba, Kolonba, Nyitragerencsérre, Pogrányba, Zsérére stb. Arany arra is biztatta növendékeit, hogy ki-ki szülőfalujában, illetve annak környékén folytasson népnyelvi, néprajzi kutatásokat. Király Péter a szülőfalujához közeli, kelet-szlovákiai Hardicsán végzett gyűjtést 1940 decemberében, aminek eredményeit aztán 1941 elején öntötte végső formába, majd a kéziratban maradt munkát 1992-ben adta közre (Király P. 1992,143). Ugyanő 1941-ben Magyarbődön és Nagyszaláncon végzett népnyelvi gyűjtést (Király P. 1992, 147). Néprajzi publikációs tevékenysége Mindennek részben eredményeként, részben további programadásként készült el Arany A. László vázlatos áttekintése a szlovákiai magyarok néprajzáról, amely 1941-ben látott napvilágot Pozsonyban (Arany 1941a). Ezzel szinte párhuzamosan készült el egy másik, néprajzi érdekeltségű szövege. Arany a pozsonyi Toldy-Körben tartott egy előadást Magyar népiségés hagyományőrzés címen17, ami aztán a következő esztendőben, Magyarság, népdal és népviselet címen nyomtatásban is megjelent (Arany 1941b). Arany A. Lászlónak nyilván jelentős szerepe volt egy másik tanítványa, az időközben medikussá vált Putz Éva A kolonyi lagzi című munkája létrehozásában. Azt a feltételezést viszont, hogy A kolonyi lagzi voltaképpen Arany műve lenne, ma már nem lehet bizonyítani (Putz 1943; Putz 1989. Vő. Sándor 1989), sőt az állítás ebben a formában valószínűleg nem is állná meg a helyét. Helyesebb talán, ha Arany hatásáról beszélünk Putz Éva munkája kapcsán. A közelmúltban előkerült Arany A. László kéziratos hagyatéka (vagy annak egy része), amiben jelentős mennyiségű néprajzi, elsősorban népköltési (nem egyedül Aranytól származó!) gyűjtés található. A főleg Nyitra környékén feljegyzett népdalok, -balladák mind ez ideig földolgozatlanok. Felületes ismeretük alapján úgy tűnik, hogy alapvetően nem változtatják meg Arany néprajzi tevékenységéről kialakult képünket, viszont mindenképpen árnyalják azt (a közeljövő kutatási feladatai közé tartozik ezen kéziratos anyag filológiai szempontú áttekintése, értelmezése, értékelése). 1944-ben jelent mega készülő Nyitravidéki népballadák (Putz Éva, Arany László és Kovács Gergely gyűjtéséből) című kötet mutatványanyaga, amely a Putz Éva által 1941-ben Zsérén, a 66 éves Benc Luca előadása nyomán lejegyzett Fehér László balladájának szövegét adja közre (Putz 1944). A tervezett gyűjtemény a Szlovákiai Magyar Közlemények 2. köteteként látott volna napvilágot. Sándor Eleonóra még úgy tudta, hogy „a gyűjtött anyag nagy része a későbbiekben elkallódott”, s felbukkanásukra „kevés a remény” (Sándor E. 1989,152). Ág Tibor szintén elveszettnek vélte az anyagot (Ág 2000, 83). Újabban, Arany A. László hagyatékból viszont előkerült a tervezett kötet teljes, nyomdába előkészített, Blanárovits József metszeteivel illusztrált kézirata (vö. Arany 1941b, 37). Ennek kritikai közreadása, összevetve a nagymennyiségű, kéziratban maradt balladagyűjtéssel, illetve Zagiba Ferenc későbbi balladaközleményével (Zagiba 1954) is a közeljövő feladatai közé tartozik. A 17 A Toldy-Kör Irodalmi Évkönyve 1941. Szerk. Császár István. Bratislava-Pozsony 1941,196
