Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
384 Elődök, intézmények, mesterek laminta vezetőknek kiosztott néprajzi kérdőíveket” kapták útmutatóul. A művészek feladata, hogy „örökítsék meg a népi kultúra megnyilvánulásait, főként a népművészetet. Örökítsék meg a szociális nyomort és elmaradottságot, de az egészséges, haladó parasztkultúra jelenségeit is.” Hogy a feladatkijelölések milyen konkrét munkálatokat, eredményeket hoztak, arra nincsen túl sok adatom. Az A Mi Lapunkban megjelent beszámolók is inkább csak nagy általánosságban beszélnek, miszerint a gyűjtések nem eredményeztek „konkrét, adatszerű helyzetképet az egyes falvakról, inkább éles benyomásokat nyújtottak, a társadalmi élet pillanatnyi, filmszerű rögzítését”. (A Mi Lapunk 1930, 165) Ha nem is döntő súllyal, azért minden bizonnyal hozzájárultak ezek a vidékjárások a Sarló 1931. szeptember 27-én megnyílott pozsonyi néprajzi kiállításának a sikeréhez, amelyet Nemesszeghy Jenő rendezett. „A legrégibb termelési eszközök fából készült modelljei mellett eredeti anyag szemléltette a kisalföldi magyar népművészetet mind a fejlődés, mind az elfejlődés variánsaival. Faragások és szőttesek, hímzések, az öltözködés jellegzetességei egyfelől »a természeti ember harmóniáját«, másfelől az »úri származásból eredet« elemek egészségtelen voltát tüntették fel a Neumann-féle néprajzi elméletnek a marxizmussal való eléggé önkényes és egyedi keverésében. A népi hiedelmek világát Prohászka István kiállított festményei »elemezték ki« és leplezték le. A megnyitáson megjelent Györffy István is, a jeles budapesti néprajztudós, s az elismerés, mellyel anyagunkat fogadta, jól esett. Figyelmét főleg a martosi metéléses ruhadísz és az érsekújvári ezüstgombgyűjtemény ragadta meg...” - emlékezik vissza Balogh Edgár a Hét próbában (Balogh E. 1981, 295). A Sarló és a népi kultúra viszonyához utolsó adalékul említsük meg azt a gyűlést, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulása alkalmából 1931. november 15-én tartott a csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság a Komenský Egyetem Jogi Fakultásán. Az egész összejövetelen - ahol tulajdonképpen a Társaság jövőjét vitatták meg - a sarlósok voltak a hangadók, amit az akkor kiadott, Duka Zólyomi Norbert szerkesztette memorandum szelleme (és az aláírtak jegyzéke) is tanúsít. Ezen a helyen Balogh Edgár a néprajzi kutatások céljait, lehetőségeit, feladatait ismerteti a Sarló fentebb már többször érintett elképzeléseinek megfelelően, kidolgozottabb formában. „E programtervezet már-már utópisztikusán tökéletes. Érdemes idézni szinte az egészet szó szerint!” - foglalja össze mondandóját, majd az egyes feladatokat részletesebben is tárgyalja. /. A néprajzi gyűjtés és konzerválás. 1. A kisebbségi magyarság területén összegyűjtendő megfelelő szakmai utasítások alapján a népi kultúra minden még fellelhető szellemi emléke vagy élő maradványa. Felállítandó e célból kisebbségi magyar folklore kézirat - és fonográflemez - gyűjteménye. 2. A tárgyi néprajz érdekében a kisebbségi magyar területén helyi és Pozsonyban országos magyar néprajzi kiállítások, illetve múzeumok szervezendők, felállítandó a néprajzi fotóosztály és rajzosztály. 3. Beszerzendő a csehszlovákiai magyarságra vonatkozó minden eddigi folklorisztikus gyűjtés. Pontos jegyzék készítendő a csehszlovákiai magyar néprajzi gyűjteményekről. 4. Megfelelő felvilágosítással és anyagi támogatással a helyszínen konzerválandó minden műemlékké deklarálható magyar néprajzi emlék, mint amilyen például a csetfalai és szőlősgyulai fatomyos templom Kárpátalján. II. A néprajzi anyag tudományos feldolgozása.
