Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
3. 39. ÖNISMERETÜNK BÖLCSŐJÉNÉL Két világháború közötti néprajzi kutatásunk a Magyar írás publikációinak tükrében A lassan-lassan vidékeinken is kibontakozó néprajzi kutatótevékenység sok, a terep- és feldolgozómunkán kívüli feladatot ró a szakemberekre. Ilyen sürgősen törlesztendő adósság a néprajzi kutatások, publikációk számbavétele: tehát valamiféle tudománytörténeti áttekintés. Tudnunk kell, mit végeztek el elődeink, hiszen munkánk ezáltal sokkal célratörőbb lehet a jövőben. Az alábbiakban az 1932 és 1937 között megjelent Magyar írás néprajzi tárgyú publikációit veszem szemügyre. A szóban forgó irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat művelődés-, illetve irodalomtörténeti értékelésére ez ideig két kutató vállalkozott: Turczel Lajos és Csanda Sándor. Zalabai Zsigmond pedig egy minibibliográfiában az itt megjelent jelentősebb néprajzi tárgyú cikkeket sorolta föl. Az etnográfiai szempontú feldolgozás alapján az anyagot két csoportba soroltam. Az első egységet az általános jellegű, elméleti kérdéseket tárgyaló írások alkotják, a másodikat az eredeti kutatáson alapuló, speciálisan szlovákiai magyar néprajzi témájúak. Mielőtt ezekre sort kerítenék, hadd ejtsek néhány szót az olyan írásokról, amelyek egyértelműen egyik csoportba sem sorolhatók, részletesebb taglalásukra nincs is szükség, a folyóirat etnográfiai szempontú megítélésekor azonban mégsem hagyhatók figyelmen kívül. Ide tartoznak a könyvismertetések, recenziók. Ezek nagy része rövid, tájékoztató jellegű írás, s csak néhányuknál figyelhető meg az igényességre való törekvés2, illetve a helyi aktualizálás3. Végezetül meg kell említeni Palotai Boris szlovák népdalfordításait (1937/2, 39-41), valamint A magyar nép daloló lelke című összeállítást, amely a szegedi egyetemista fiatalok népdalgyűjtéseiről ad ízelítőt (1932/8, 9; 571- 575 és 692-696). I. „A zsurnalisztika és a tudomány között elhelyezkedő publicisztika a kisebbségi magyarság szellemi életében nemcsak a tudományos irodalomhoz, hanem a rangos szépirodalomhoz viszonyítva is aránytalanul nagy teret foglalt el, és a tudományos élet rovására sok ígéretes erőt blokkolt le" - Turczel Lajos megállapítását (Turczel 1967, 136) elsősorban a Magyar írás „elvi jelentőségű” néprajzi írásai igazolják. Nagyobb részükre valóban nem is érdemes szót vesztegetni. Csupán példaként említem meg Szent-lvány 2 Gunda Béla: Kés Károly: Kalotaszeg. Magyar írás 1932/5, 390-391. p.; Féja Géza: A havas balladái. Magyar írás 1932/5, 386-388. p.; Szalatnai-Ortutay-Buday: Nyíri és rétközi parasztmesék. Magyar írás 1936/8, 94-96. p. 3 Kerényi György: Bartók új könyve. Magyar írás 1935/1, 113-116. p.
