Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
356 Szöveges folklór nyelvű magyar monda- és mesegyűjteményben ismét megtaláljuk Marsi119 címen (Stier 1850, 110-122). Noha a kötet borítója alapján az egész gyűjtemény Erdélyi János mesegyűjteményén alapulónak tűnhet, a valóság az, hogy a fordító, összeállító Erdélyi népköltési gyűjteményének első két kötete alapján dolgozott, majd öszszehasonlításként közöl egy-egy történet Mailáthtól és Gaáltól is. A most szóban forgó mese a Gaál-féle gyűjteményből van, némileg átstilizálva (vö. Stier 1850, VII). Stier ismerte természetesen Kletke gyűjteményét is (Stier 1850, VI), kérdés, hogy mennyiben befolyásolta a szóban forgó mese Kletke-féle változata. A Gaal György hagyatékából Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc által kiadott háromkötetes magyar nyelvű mesegyűjteménybe ez a történet nem került be (Gaal 1857a; Gaal 1857b; Gaal 1859). Egyelőre tehát ennek az eredetileg magyarul lejegyezett mesének három német (Gaal 1822, 111-126; Kletke 1845, II: 26-31; Stier 1850, 110-121) és egy cseh nyelvű (Malý 1865, 240-243) nyomtatott szövegvariánsa ismeretes. Arról nincs tudomásom, hogy létezne a mesének a cseh szóbeliségből való autentikus lejegyzése. Jaroslav Otčenášek nemrégiben megjelent áttekintő munkájában erre nem történik utalás (Otčenášek 2012, 221). A mesetípus (ATU 665119 120) adatolt a magyar szóbeliségből is. A Magyar népmesekatalógus második kötetének összeállítója, Dömötör Ákos Gaal György szövegén túl további öt magyar nyelvű variánsát, illetve Stier és Kletke fordításait is ismeri. Malý szövegéről nem tud. Ha már folyamatosan a filológiai pontosságot kértük számon a cseh népmesegyűjtőkön és -hamisítókon, engedtessék meg végezetül egy apró korrekció. Dömötör a mese egyik variánsaként egy Érsekújvárott 1941-ben elmondott és lejegyzett változatot említ, Mese a vámos legkisebb fiáról címen. Ez rendben is lenne, való igaz, hogy Thain János, az érsekújvári múzeum megalapítója, népművészeti gyűjtő leánya, Viola lejegyezte ezt a mesét. Dömötör Ákos viszont tévesen a Bakos József által szerkesztett, Nagy magyar értékeink védelmében és szolgálatában című, 1942-ben megjelent összeállítást jelöli meg forrásként (Bakos 1942), ám a kérdéses mese érsekújvári változatát ebben a kötetben hiába keressük. Valóban egy, Bakos József által szerkesztett másik, szintén 1942- ben megjelent Együtt dolgoztunk című gyűjteményben található (Thain 1942). Visszatérve a mese német közvetítésű cseh felbukkanására, végezetül megállapítható, hogy mai tudásunk szerint Az utolsó fillér című történet úgy vált eredeti cseh népmesévé, hogy a „nép”-pel - kicsit linkül fogalmazva - köszönőviszonyba sem került. Egy, Gaal György által (talán) magyarul hallott mese megjelent németül (1822), innen, némileg átstilizálva két német gyűjtemény is átvette (Kletke és Stier), majd Jakub Josef Malý cseh nyelvre lefordítva besorolta az eredeti cseh népmeséket tartalmazó gyűjteményébe. (2014) e rövid közlemény célja, ezért csak jelezni szeretném, hogy az általam ismert források a születési és elhalálozási adatainak megadásában is egymásnak ellentmondóak, illetve - ahogy ezt Voigt Vilmos is felvetette - vajon hol és miért tanult meg ez az evangélikus papi családból származó német fiatalember magyarul? 119 Nyilván a Marci félreértése. 120 A típusmegnevezés: The Man Who Flew like a Bird and Swam like a Fish (Az ember, aki szállott mint a madár és úszott mint a hal).
