Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
328 Szöveges folklór Sándor összeállításában egy másik jegyzék a magyar nyelvű Grimm-kiadásokról (Kozocsa 1963), amire Voigt Vilmos egy kiegészítő közleményben reagált (Voigt 1964). Végül Domokos Mariann és Gulyás Judit áttekintése áll rendelkezésünkre, amely az 1963-2005 közötti magyar Grimm-kiadásokat veszi számba a budapesti Országos Széchényi Könyvtár állománya alapján (Domokos-Gulyás 2007-2009). A Grimm testvérek tevékenységének magyarországi hatását a nemzetközi irodalom figyelembe vételével újabban Voigt Vilmos tekintette át egy, 1999-ben íródott német nyelvű tanulmányában (Voigt 2005a, 104-113). A legutóbb pedig Nagy Ilona egy terjedelmes dolgozatában a Grimm testvérek mesegyűjteményének fejlődéstörténeti vonatkozásait foglalta össze, alapvetően a német szakirodalom eredményeire, ám némi kitekintéssel a magyar anyagra is támaszkodva (Nagy I. 2007b. Lásd még: Liszka 2013, 64-72). Az imént felsorolt előmunkálatok ismeretében elmondható, hogy az első (nem fordítások, hanem inkább) magyar nyelvű újramesélések a 19. század közepe tájától jelennek meg, sokszor nagy példányszámban és több kiadásban. Az 1861 és 2005 közti időszakban több mint 250 kiadványt sikerült számba venni. Az első olyan magyar nyelvű Grimm-gyűjtemény, amelynek elvileg már pontos fordításra kellett volna törekednie, az 1959-ben, Gyurkó László válogatásában, Urbán Eszter fordításában látott napvilágot (Gyurkó 1959). Voigt Vilmos megállapítása szerint viszont voltaképpen mégiscsak egy parafrázisról, s nem hű fordításról van szó (Voigt 2005a, 109). Ezek az említett kiadványok egytől egyig válogatások72, kivéve az Adamik Lajos és Márton László által fordított teljes nagy kiadást (Grimm 2009). Ami viszont nem az eredeti, 1857-es, ún. Nagy kiadás, még csak nem is valamelyik kritikai, hanem egy népszerű kiadás alapján készült73 (vö. Voigt 2005a, 109-110). Ennek a fordításnak azonban van(nak) korábbi, több kiadásban is napvilágot látott szövegvariánsa(i). Legyen elég itt az 1989-es kiadásra (és annak számos újrakiadásaira) utalni (Grimm 1989). AGrimm-mesék szlovák fordításirodalma jóval szerényebbnek tűnik, noha előmunkálatok hiányában74 erről így talán korai is nyilatkozni. Fontos lenne elkészíteni a szlovák Grimm-fordítások, kiadásoknak a lehetőségekhez képest teljes jegyzékét! így most csak annyi mondható el, hogy legalább a 20. században már viszonylag bőven találunk szlovák nyelvű Grimm-meseválogatásokat. Ismereteim szerint az egyik legelső szlovák nyelvű Grimm-válogatás (Grimmové najkrajšie rozprávky. Preložili M. a Z. Sekey) valamikor 1920 körül jelent meg Pozsonyban, és összesen 18 72 Még a Benedek Elek féle, több kiadást megélt újramesélés is, noha címében a Grimm testvérek összegyűjtött meséit ígéri, csak szerény válogatás: négy füzetben mindösszesen 18 Grimm-mesét ad közre magyarul (vö. Benedek E. é.n.; Benedek E. 1941). 73 A könyvben a fordítás alapjául szolgáló műként a következő van feltüntetve: Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen Hl. München: Deutsche Taschenbuch Verlag 1984. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az ősforrás az 1857-es kiadás lenne. 74 Viera Gašparíková több tanulmányában is foglalkozott a Grimm fivérek, illetve azok meséinek hatásaival a szlovák folklórra és folklorisztikára, de a szlovák Grimm-fordításirodalmat ő sem tekintette át (további irodalommal lásd: Gašparíková 1986; Gašparíková 1989a; Gašparíková 1989b).
