Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Hol ringtak a bölcsők?307 Aranyér, ezüstér egy-egy vékájával Akkor éjjel látta, Úgy ha felépítik magos Déva várát. Akkor éjjel láta, Kelemenné álmát. Kelemenné álmát, Hogy vérkút fakada Kelemenné asszony azt az álmot látta: Hogy vérkút fakada Az ö udvarába. Kerek udvarkáján egy kerek kutacska, Az ő udvarába. .Kocsisom, kocsisom,Kocsisom, kocsisom! Kerek kutacskája piros vérrel buzgóit, Kedvesebb kocsisom!Kedvesebb kocsisom. Kerek udvarkáján vérfolyócska folyott. Húzd elé a hintót, Hozd elé a hintót, Fogd bé a lovakat! Fogd be a lovakat.- Szolgám, szolgám, szolgám, legküsebbik A hintó az enyém, szolgám, A ló az uradé, A hintó az enyém, Tóid ki a kocsidat, menjünk el gazdádhoz. Tied csak az ostor, A ló az uradé. Egyiket se kíméld!" Tiéd csak az ostor, Nem jó álmot láttam, mert rossz álmot láttam, Egyiket se kíméld. Kerek udvarkámon egy véres kutacska. Amikor meglátta, Amikor meglátta, Menjünk el gazdádhoz, fogd bé a hat lovat, Kelemen kőmíves, Kelemen kőműves Siessünk, siessünk, ahogy csak bírhatják. Imádkozni kezdett: Imádkozni kezde: „Istenem, istenem, Istenem, Istenem. A kocsi az enyim, hat ló a gazdádé, Adj egy ragya-hullást, Az ostora tied, az út az istené. Hogy a feleségem Adj egy raggya hullást, Veszessze el az útját!"Hogy a feleségem, Hajtsad édes szolgám, már int im a gazdád, Isten nem hallgatá, Vessze el az útját. Tán azért integet, hogy menjünk hamarább. Újra imádkozék: Isten nem hallgatá. „Én édes istenem, Sántítsd meg a lovat, Újra imádkozék: A szekeret törd le. Én édes Istenem, Hogy sohase jöjjön Sántítsd meg a lovat, Dévavár elébe!" A szekeret törd le. Nem hallja az isten Kelemen kérésit, Hogyha sohase jő, Közelébb segéjti Déva vár elébe. Kedves feleségit. Nem hallja az Isten Jó napot, jó napot Kelemen kérését. -Jó napot, jó napot Tizenkét kőmíves!" Tizenkét kőműves! Áldjon isten, áldjon tizenkét kőmives,- Egyik sem fogadja. Egyik sem fogadja, Tizenkettő közül Kőmives Kelemen! .Ugyan mi dolog e’ Ugyan mi dolog ez? Az mi dolog légyen, az mi dolog légyen, Tizenkét kőmíves? Másszor, ha köszöntem,Fogadnánk, fogadnánk, Hármat es köszöntem, egyet sem fogadtál? S meg nem is halljátok!"Édes feleségem, - Hozott isten, hozott kedves feleségem, „Fogadnők, fogadnék, De a halálodra Egy nagy törvént tettünk. Én tettem a törvényt, a fejemen is történt. Édes feleségem, De a halálodra Kicsi gyermeke volt, Azt a törvényt tettem, kedves feleségem: Egy nagy törvént tettünk. ’Megijedt az asszony. Melyik felesége hamarább odajő, Kicsi gyermeke volt: Kelemenné asszony, Megijedt az asszony, Istenem, Istenem. Fogjuk meg szép gyengén, öljük meg szép Kelemenné asszony. gyengén, „Istenem, istenem, Kicsi gyermekemet Az ő piros vérét keverjük mész közé. Add ide bölcsőstül. Kicsi gyermekemet Add ide ölembe, Úgy ha felépítjük magas Déva várát Add ide bölcsőstől, Isten meghallgatá. Aranyér, ezüstér, egy-egy vékájával. Add ide ölembe!" Isten meghallgatta, Elébe is adta,- Öljetek, öljetek, tizenkét kőmives, Eleibe adta, Ada meleg ess őt. Tizenkettő közül Kőmives Kelemen! Ada meleg esőt, Hogy megfürösztette, Hogy megfereszthesse,Az a meleg szellő. Csak hagyjatok, szóljak, szóljak bár még hármat,Ada meleg szelet, Mert a halottnak es hármat harangoznak.Hogy elrengethesse. Mikor elbúcsúzék,
